A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

M. Nepper Ibolya: Szkíta kori leletek a Déri Múzeumból (Adatközlés)

spektrálanalitikai úton végezték. E szerint a) & karbunai leletben levő réztárgyak két csoportba oszthatók és b) mindkét csoport összetétele eltér a Tripolje-kultúra késői fázisában (Gorodszk—Uszatovo) használt fémek összetételétől.

36 Mindkét csoport alapanyaga „tiszta" réz volt, míg a későbbi leletekben arzén jelenléte is kimutatható. A két csoport megoszlása következő: I. csoport, amelybe 45 tárgy tartozik és „bonyolult" összetételű nyersanyagot használtak fel. A II. csoport 76 vizsgált tárgy alapján alakítható ki és ez jelenti a tulajdonképpeni „tiszta" rrezet.

37 A szerző véleménye szerint az I. és II. kora-tripoljei csoportok nyersanyaga délnyugati, kárpát-dunai eredetű lenne, míg a későbbi leletek kaukázusi nyersanyagból készültek.

38 Mindezeket összevetve tehát kérdésesnek tűnik M. Gimbutasnak a kincslelet •aegaei-anatoliai eredetét illető megállapítása, amelyet az amerikai kutató még E. N. Csernih vizsgálati eredményeinek ismerete nélkül tett meg. Úgy látszik, bogy a délkelet-európai rézművesség déli kapcsolatainak kérdése — a nyersanyag források ismeretében — olyan bonyolult kérdéskomplexumhoz vezet, amelynek megoldásához a kora-tripoljei fokozatot megelőző későneolithikus anyagot is figyelembe kell vennünk.

39 Akárhogyan dől is el ez a kérdés, kétségtelen, hogy a karbunai kincslelet területünkhöz közeli olyan együttes, amelynek anthropomorf csüngői e típus legkorábbi délkelet-európai előfordulását jelentik és ilymódon a későbbi aranyváltozat prototípusaként foghatók fel. A Tripolje-A

b fokozat és a tiszapolgári kultúra leletei között pedig időrendi összefüggés feltételezése sem látszik indokolatlannak. Elképzelhető, hogy a réz ismeretével rendelkező későneolithikus <(vagy talán protochalcolithikus) kultúrák népe, valamint a helyi rézkori lakosság (a tiszapolgári és a vele egyidős csoportok lakossága) már megkezdte a Kárpát-medence rézlelőhelyeinek kiaknázását és így nem lehetetlen, hogy a karbunai lelet egyes tárgyai a területen készültek.

40 Világosabbnak látszik a hencidai kincs összefüggése a bulgáriai Chotnica-n {Trnovo mellett) előkerült aranykinccsel. Ezt a leletet a kutatók szakrális jelentőségűnek tartják. Időrendi helyzetét tekintve a lelet és a vele rokon anthropomorf csüngők Bulgária területén a Karanovo IV—

VI. rétegekkel hozhatók kapcsolatba.

41 A kincs túlnyomó részét egymásra hajlított végű aranyhuzal karikák teszik ki. Egy aranyspirálisa

42 a többi között a karbunai réz és a tiszaszőllősi arany példányokkal egyezik meg. Van a leletben négy, „idolként" ismertetett korongos csüngő is. Ezek kisméretűek, szerkezeti szempontból egymástól erőteljes eltéréseket mutatnak.

42a A felfüggesztésre szolgáló lyukak száma minden •esetben kettő s ez a szerkezeti elem lényeges különbséget jelent a Kárpát-medence ismert anyagához viszonyítva. Területünkön ugyanis a függesztő lyukak száma az esetek többségében négy. A hencidai leletben is mindössze egy példány van, amely két átfúrással rendelkezik (III. tábla 1, IV. tábla 1.). Körülbelül ez az arány jellemzi a többi, a Kárpát-medence területéről ismert előfordulásukat is. A chotnicai lelet kapcsolatai nem vitathatók a bodrogkeresztúri, de a tiszarpolgári kultúra köréből ismert korongos csüngőkkel sem. Ugyanakkor a tipológiai különbségek eléggé szembeszökőek ahhoz, hogy eredetüknek különböző forrásait tételezzük fel. Hasonló eltérések tapasztalhatók a romániai anyagban is.

43 A formai-tipológiai különbségek alapján a funkcionális egyezés feltételezése mellett is, rá kell mutatnunk arra, hogy a Kárpát-medencéből ismert korongos csüngők és a chotnicai leletegyüttes tárgyainak egymástól való eltérése eléggé 4£