A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

M. Nepper Ibolya: Szkíta kori leletek a Déri Múzeumból (Adatközlés)

sítő ásatás eredménytelen

9 volt, ami nem bizonyítja ugyan a sír jelenlétét, de hiányát sem igazolja. A tiszaszőllősi lelet szintén sírból származik.

10 A mojgrádi aranylelet előkerülési körülményei bizonytalanok,

11 de Fettich N. elmélete, amely szerint a tárgyak, mint öröklött vagyon a népvándorlás koráig használatban lettek volna, inkább mint a fantázia szülte hipotézis, semmint a tényekkel alátámasztott tudományos felfogás értékelhető.

12 4. A korongos csüngők és az egyszerű aranykorongok elterjedési körét hazai viszonylatban a rézkor autochton kultúrái (tiszapolgári és bodrogkeresztúri kultúrák, illetve csoportok), míg a Balkán félsziget északkeleti részén a Karanovo IV—

VI. rétegek és a Gumelnitza kultúra jelentik.

13 5. Kétségtelen, hogy a tárgyaknak, elsősorban a korongos csüngőknek anthropomorf kiképzése a kultuszban játszott szerepükre utal.

14 II. A hencidai kincs vizsgálata jó alapot ad ahhoz, hogy segítségével a Kárpátmedence rézkori aranyművességének eredetkérdését, valamint a leletegyüttesben kimutatott két fő típussal kapcsolatos újabb problémákat áttekintsük. A szakirodalom a rézkori aranyleleteket, amelyek között a tárgyalt típusok kiemelkedő szerepet játszanak a Kárpát-medence őskori aranyművessége legkorábi emlékeinek tekinti s velük való összefüggésben tárgyalja e technika területünkön való elterjedésének kérdéseit. Kétségtelennek látszik, eddigi ismereteink szerint, hogy az aranyművesség a rézkor fejlett szakaszát jelentő bodrogkeresztúri kultúrában a megelőző tiszapolgári fokozatnál jóval kiemelkedőbb szerepet játszott. Az előbbi csoport aranyleletei számbelileg is felülmúlják a tiszapolgári típusúakat

15 és ilymódon ezek a tárgyak az arany feldolgozásának elterjedése és a termékek hovatartozásának megítélése szempontjából nem lebecsülhető szerepet játszanak. A szakirodalom egyes képviselői a rézkori aranyművesség formakincsének kifejlődésében, sőt a technika alapelemeinek elsajátításában is erős aegaei-anatoliai vonásokat mutatnak ki.

16 Ezt az álláspontot képviseli V. Milojóió, aki a korongos csüngők romániai és bulgáriai leleteit helyesen vonja a bodrogkeresztúri kultúrával azonos körbe.

17 Az aranyművesség elterjedésében viszont az aegaei-anatoliai hatást nem tartja kizártnak. Ezt — szerinte a péceli (badeni) kultúra népe közvetítette volna.

18 Patay P. sem veti el a déli származáselméletet egészében, de a péceli (badeni) hatást kronológiai tényezők figyelembevételével nem fogadja el.

19 Bognár—Kutzián I. megállapítva az aranylemez korongok és a korongos csüngők közötti időbeni eltérés lehetőségét, amely a lelet egyik, vagy másik kultúrába történő sorolását tekintve is szerepet játszhat, szintén a déli származáselmélet felé hajlik. E véleménye kialakításához az aranyleletek mellett a tiszapolgári kultúrában meglevő egyéb déli elemek felismerése vezette.

20 Korábban Roska M. foglalkozott a kérdéssel, akinek álláspontja napjainkban sem hanyagolható el. Véleménye szerint a terület legkorábbi aranyleleteit néhány erősdi tárgy jelenti. Ezek viszont nem a sárga fényű erdélyinek tartott aranyból készültek. Másik megjegyzése pedig az aranyművesség kialakulását az erőteljes steppei kapcsolatokat mutató rézcsákányok fellépésével és elterjedésével hozza összefüggésbe.

21 Fettich N. fentebb hivatkozott munkájában a mojgrádi aranyleletek egy részének őskori eredetét nem vitatta ugyan, de a használat kontinuitásának felté41