A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Dankó Imre: Hajdúböszörmény népi építkezése

Ha valaki jól megnézi Hajdúböszörmény mai térképét azt láthatja, hogy a központ a Bocskai tér s ebből négy egyenes utca nyílik és tart a város külseje felé. Ez a négy utca a város belterületét négy részre (körcikkelyre) osztja. A főtértől mintegy 500 m távolságra a négy kifelé tartó egyenes utcát egy körút keresztezi, ez az első körút, a régi Arokalja, azaz a város volt középkori árka, amit a hajdúk is meghagytak, sőt továbbfejlesztettek. Az ezen belüli, a főtér felé eső városrész az első része a városnak. Ezen az árkon, illetve kerítésen kívül, azaz a mai első vagy belső körúton kívül feküdtek a kertek. Ezek az egész települést gyűrűként fogták körül és egy, a belső ároknál sekélyebb, alacsonyabb földhányással bíró árok határolta. Itt, a kertekben voltak a lakosok istállói, óljai, szérűi; itt tartották a termények egy részét is, itt állottak a boglyák. A kertség volt a férfi népség tartózkodási helye. A kertség eleinte, a XVII. század folyamán védelmi célokat is szolgált. Ez volt az erődrendszer legkülső része. Mindezt már sokan, többször megírták s most csak ismételem őket dolgozatom tulajdonképpeni tárgyának jobb kifejthetése érdekében.

14 A beköltözések és a lakosság természetes szaporodása következtében a város csak a XVII. század végéig maradhatott meg a belső árkon belül. Már az 1600-as évek legvégén voltak olyanok, akik a magisztrátus legszigorúbb tiltása ellenére is kiköltöztek a kertségbe. Ezt a folyamatot nem is lehetett megállítani. A kitelepülök száma mindinkább nőtt saváros 1744-ben kénytelen volt örökáron eladni a kertséget. A kertség betelepülése ezután különösen fokozódott. Ez a rész lett Böszörmény városa második része. A XIX. század elejére nemcsak hogy betelepült a kertség, hanem meg is telt és újabb lakóhelyek biztosításáról kellett gondoskodni. Ezek az új lakóhelybiztosítások azonban már — legalább is részben — megtörték a település előzőekben ismertetett ősi rendjét, amennyiben nem az egész város körüli területre terjedtek ki. A város DNy-i szélén 1858-ban jelölték ki az ,,Uj osztást". Idetelepítették az 1858. április 22-én tombolt tűzvészben hajléktalanokká váltakat és azokat, akik az ekkor végrehajtott bizonyos utcarendezések kapcsán ház nélkül maradtak. De az Ujosztás is hamarosan megtelt és a városnak újabb telephelyekről kellett gondoskodni. Az 1890-es években alakult ki a debreceni országút mellett Kisböszörmény, először mindössze három utcával. Ugyanekkor ment végbe a régi, a filoxera által elpusztított, a városhoz közeleső szőlőskertek betelepülése is (Vénkert, Középkert, Nadrágoskert, Édenkert stb.). Az első világháború után további házhelyosztásra került sor, éspedig körül a városon majd mindenütt, sőt túl az egykori Középkerten is, a régebbi liba- és disznólegelőn. Ezekkel a növekedésekkel a város területe óriásivá nőtt. A város egyik történetírója meg is jegyezte, hogy az így kialakult városterület legnagyobb az országban, mert a betelepített terület 1937-ben 1311 hold volt. Az Új osztással közel egyidőben keletkeztek a tanyák a mindinkább kiterjedtebbé váló földművelés hatására. Meg kell még említenünk, hogy ugyanekkor kezdődött a bodai szőlőskert betelepülése is. Mindezeket a történeti mozzanatokat a hajdúböszörményiek jól ismerik. Ez abból is következik, hogy a hajdúk és általában a kiváltságokon alapuló ethnikai csoportok egyik jellemzője, a mély történelmi tudat és a jogi kategóriákban való gondolkodás. A mind kijjebb és kijjebbtelepülésben nagymértékben megmutatkozott a böszörményi parasztság társadalmi differenciálódása. Mindig a szegényebbek települtek, szorultak kijjebb. Jellemzően a város belsejében lakók a szőlőskertekbe települteket,,kódusoknak" a volt szőlőskerteket pedig, ,kódustanyának"',,éheshátnak" nevezik. Ez a vagyoni, társadalmi különbség az építkezésben is erőteljesen megmutatkozik. Egy édenkerti és egy belvárosi ház között éles, alapvető különbség van. Amazok már gondos építészi munkák, emezek pedig kezdetleges, a gazdasági-, társadalmi és ezekből származó művelődési körülményekből fakadóan igénytelen, leginkább sajátkészítésű épületek, amazok mögött több fázissal lemaradtak. A kertséget kerítő kisebb árok helyén keletkezett idővel a második vagy külső körút. A körutak közti területeket kanyargós utcák szabdalják részekre és teszik megközelíthetővé az egyes házakat. A kertes települések s így Böszörmény utcahálózatának is, sajátos esetei az úgynevezett zugok, vagy zsákutcák, amelyek úgy keletkeztek, hogy mind a városban, mind később a volt kertségben rendszertelenül épült házak és a házakhoz „szakasztott", csak a XIX. első felének végén elkerített udvarok elzárták egymás elől az utcákra való kijárást. Ezért azután hosszabbrövidebb zugokat kellett hagyni. Böszörményben az utcák neve köz. Még ma is sok esetben a benne lakó jelentősebb személyről, családról nevezik őket, pedig bizonyos előrendezések után a város utcáit 1928-ban alapos előkészítés, az elvi szempontok tisztázása után hivatalosan elnevezték.

15 Böszörményben a telket, portát udvarnak nevezik. Kétféle udvar van: puszta udvar az olyan, amelyen nem áll ház és egyéb építmény sincsen rajta, így hívják a telek megosztásnál azt a telekfelet is, amelyen nincsenek építmények. Házasudvar a neve viszont annak a teleknek, portának, amelyen ház áll, amely be van építve. A házhelyet olykor-olykor telekföldnek is nevezik. Mikor a telek24* 371