A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Dankó Imre: Hajdúböszörmény népi építkezése

2. Hajdúböszörmény határának térképvázlata. A nád, gyékény mellett — melyeket a vizes területek szolgáltattak — fa is eléggé nagy menynyiségben és választékban volt található a böszörményi határban. A határ K-i része, részben már homoktalaj, a legutóbbi időkig erdőkkel borított. Régebben a határ más részein is voltak kisebbnagyobb erdők, ezekben a kiterjedt erdei állattartás mellett erdőilés is folyt. A kitermelt fa egy részét építkezéseknél hasznosították. Böszörmény belterülete két részből áll. A város közepe egy alig észrevehető magaslaton van. Ez a városközép a település magja. Még ma is a középkori város szerkezetét mutatja. A központi tér, az abból sugarasan kiinduló főutcák és az ezeket összekötő szűk utcácskák hálózata jellemzi. Mindez igen kis területre volt összezsúfolva, a szűk utcákat is ez indokolja. Ezt a középkori várost várfalnak kellett volna körülvennie, de ilyen Böszörményben soha sem volt. Városfalak helyett már a középkorban is árkok álltak a város szélein, az egész települést egy összefüggő árok vette körül. A kimenő főútvonalak végeinél kapuk álltak. Minderről többet tudunk a későbbi, XVI—

XVII. századi időszakból. A települést a XII. században létesítő böszörmények ezt a települési formát örökségül hagyták a város későbbi magyar lakosaira, majd pedig azok közvetítésével a hajdúkra. A hajdúk már letelepítésükkor is, de különösen a XVIII. század első felében kissé átalakították ezt a települési formát a szükségletnek megfelelően. Amíg a hajdúság katonai szervezetben élt és a város lakossága kis létszámú volt, megfelelt a középkorból megmaradt városforma azzal a módosítással hogy a településnek erőd jelleget adtak. Az árkokat kimélyítették, az árkokból kikerült földet a belső oldalra hányva tövissel fedték, sőt éppen Böszörmény eseté ben a tetejére palánkfalat is emeltek, a kapukat pedig megerődítették, állandó őrséggel látták el. Hangsúlyt kapott ebben a települési formában a főtér közepén levő tér is, illetve az azon álló templom. A templomot — amennyiben nem lett volna téglafallal körülkerítve — lőréses, sarokbástyás téglafallal látták el, a templomhoz pedig erős tornyot építettek. Ez a templomerőd a hajdúvárosok jellemző építménye volt s több helyen részleteiben még ma is megvan. Böszörményben kissé más a helyzet. Ősi, talán még a középkorból származó, Bocskai téri temploma téglakerítését, bástyáit már régen elbontották, magát a templomot és vele a tornyot is többször átépítették s így erődjellegét elveszítette. Ma már egyedül a torony rendkívül vastag falai, nyílásokkal alig való ellátása, zömöksége árul el valamit a hajdani fontos, az egész település élete szempontjából lényeges feladatából, rendeltetéséből. 370