A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Dankó Imre: Hajdúböszörmény népi építkezése

anyagként, kéziratban, valamelyik gyűjteményben foglal helyet.

8 H. Fekete Péter sokirányú gyűjtő- és feldolgozó munkájának legértékesebb részét helynévgyűjtése teszi.

9 A helyneveknek közvetlen kapcsolatuk van a településsel, az építkezéssel, tárgyam szempontjából H. Fekete Péter munkássága ezért jelentős. Magával Böszörmény építkezésével kevesen, sőt mondhatni, hogy senki sem foglalkozott. Hofer Tamás egy érdekes, ideiglenes, külsőségi építményt ismertetett.

10 L. Szabó Imre 1933-ban készített dolgozata pedig, amely a hajdúböszörményi lakóházépítésről szólt kéziratban maradt, a Déri Múzeum Adattára őrzi.

11 Legújabban Kathy Imre a városszerkezettel kapcsolatosan tett érdekes megállapításokat.

12 A továbbiakban — az esetleges félreértések elkerülése végett kívánom megjegyezni — csak a belsőség, a város épületeivel kívánok foglalkozni. A számos tanyát, pásztorhajlékot figyelmen kívül hagyom. Ezt abból a meggondolásból is teszem, hogy a tanyák és egyéb külsőségi, pusztabéli épületek fáziskülönbséggel megegyeznek a városban található épületekkel. Kiindulópontként a településről, a települési rendről kell néhány szót mondanom. Hajdúböszörmény a Nagyalföld tiszántúli részének EK-i részén, közvetlenül a nyírségi homok talaj előtt, attól Ny-ra, számottevőbb folyóvíz nélkül települt. Egyedül a Kadarcsot említhetjük meg helyi folyóvízként, mely a balmazújvárosi laposokból eredve, nagy kanyargásokkal átfolyik a böszörményi határon is és később a Köséllyel egyesülve a Hortobágyba ömlik.

13 A kisebb vízfolyások, erek közül a Botlás erét (E-felé a Horgos ér folytatása), a Brassó eret (DNy-i részen, a Gát ér folytatása), a Cserepes eret (Nagypródon, a Horgas érből ágazik Ny-felé a Kadarcsba tart), a Csukás eret (Prodon, a Dedő érbe folyik), a Dedő eret (a Kadarcsba folyik a Perzsétén), a Gát eret (a Zelemér ér folytatása, beléfolyik a város belvizeit kivezető árok is), a Görbe eret (a Horgas ér folytatása E-on, Nagypródon), a Hattyas eret (a Hortobágy jobboldali mellékvize, Bagotán ered), a Hetven eret (a Kadarcsba ömlik, Nagypródon), a Horgas eret (két ágból álló vízfolyás; egyik ága E-ra kanyarodik Bagota felé, a másik Nagypród D-i részén folyik), a Hosszú eret (a Kadarcsba folyik Nagypród D-i részén), a Máté erét (a Hortobágy baloldali vize), a Remete eret (a Rét D-i részén, a Hortobágyba ömlik), a Sebes eret (a Rét közepén, a Hortobágyba torkollik), a Süldős eret (a pródi legelő E-i részén), a Száraz eret (a határ E-i részén), a Szőke eret (a pródi legelő E-i részén), a Teknős eret (a határ ENy-i részén), a Tócó erét (Zeleméren, több kisebb vízér egyesüléséből keletkezik, Dfelé, Józsa, Debrecen irányába folyik) a Vidi eret (Vidről folyva a Süldős és a Szőke érrel egyesülve a Ráskai fenékbe ömlik) és a Zelemér eret (Zelemérről folyik, a Gát ér a folytatása) kell megemlítenem. Ismeretes néhány csatorna is (Kanális — a város vizeit a Gát-érbe vezeti E-felé; Máté ásása — a Rét Ny-i részén; Péli árka — Viden; Remetefoki csatorna — a Réten a Remete ér kiásott medre; Réti csatorna — a Hortobágyba viszi a Rét E-i részének vizeit stb.). Közülük legnagyobb jelentőséggel a Tisza-csatorna bír. Ez a Keleti főcsatorna itteni szakaszának helyi neve. 1940-ben kezdték építeni, sok esetben egyszerűen csak Tiszának nevezik. A város belterületén is találunk néhány vízfolyást. A Folyó utcán levő mély árokban folyt a belterület vizeinek egy része ki a a határba. A Pece a város DK-i részén folyt és D-felé vitte el a vizeket. Az építkezés szempontjából a folyóvizeknél nagyobb jelentőségük volt az állóvizeknek, tavaknak. Legtöbbjük jó nádtermő hely és agyagszolgáltató hely volt. A határban a következő nevesebb vízállásokat említhetjük meg: Bőjt-mocsolya (E-ra), Csikós fenék ENy-i határrészen), Csukás (Pródon, a határ É-i részén), Désány fenék (Bagotán), Ficsori tó (Viden), Hattyas fenék, Kerek tiszta, Kerek tó, Kony- vagy Kanfertő, Pelikán (a dorogi út mellett), Ráskai lapos- vagy fenék (Pródon), Ricu fenék (E-i határrész, a nánási határ mellett), Sárállás laposa (EK-i részen, a Bőjt-mocsolya folytatása), Sáros tó (a Réten), Sasos fenék (Nagypródon), Szigeti víz (a határ ENy-i részén, a Polgári út mellett), Szőke tisztája (Nagypródon), Tót fenék (a Réten), Tökös fenék — vagy tó (ugyancsak a Réten), Verébsár (a határ E-i részén, a nánási határ mellett) és a Zsombékos (a Réten). A város belterületén állóvíz nem volt, egyedül a Pecét említhetjük meg ilyenként is, mert szélesen elterült, környékét elmocsarasította, erőteljesen felnedvezte. Sem a folyó, sem az állóvizek nem befolyásolták a függőleges tagoltságot. A böszörményi határ jellegzetesen alföldi táj. Kiemelkedései nem emelkednek a földfelszíne fölé 10 m-nél magasabbra. A határ két kiemelkedő domborzati helye a Mélyvölgy és a Tócó zeleméri völgye. A térszíni formák nevei azonosak a nánásiakkal, az Alföld környező területeinek elnevezéseivel. Az alacsony földterületek nevei: laposok, laponyagok fenekek, rétek, tavak, zsombékok; a magas földterületekéi pedig: hátak, hátságok, szigetek, zugok, fokok, dombok, hajlatok, tetők. 24 Déri Múzeum Évkönyve 369