A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)
G. Kapusi Erzsébet: Politikai harcok Debrecenben 1944–1949
ban ez a szövetség leszűkült. A koalíció pártjaiba így elsősorban a kisgazdapártba tömörült jobboldali erők összefogva széleskörű politikai frontot hoztak létre, amely célul tűzte ki a munkásosztály kiszorítását a hatalomból. Ezek az erők tervezték a bukott földbirtokosok, bankárok, ipari tőkések, kereskedők, kulákok, hortysta tisztviselők és klerikális reakció a Nyugatról visszaszivárgó horthysta tisztviselők visszacsempészését a közigazgatásba, a földreform elszabotálását, a termelés feletti munkás-ellenőrzés felszámolását, tehát a teljes tőkés hatalom visszaállítását Mindezt a hitlerellenes nemzeti front keretein belül „demokratikus" köntösbe igyekeztek burkolni. Szövetségeseik voltak a szociáldemokrata pártban ekkor már szervezetileg is megformálódó Peyer—Szélig, Kéthly-féle kommunista és szovjetellenes csoport és a Nemzeti Parasztpárt jobboldala Kovács Imréék csoportja. Az ország újjáépítésének nagy munkájában a legfontosabb feladatok közé tartozott a demokratikus közrend biztosítása, a termelés megindítása, az agrárforradalom végrehajtása, az államapparátus demokratizálása, a hazaárulókkal való leszámolás. A Függetlenségi Frontot alkotó pártok és szervezetek helyi erőit a nemzeti bizottságok fogták össze. A nemzeti bizottságok a kormányprogram végrehajtását elősegítő politikai szervek voltak. A kommunisták vezetésével megalakították a szakszervezeteket, az üzemi bizottságokat, ezek kezükbe vették a lerombolt üzemek helyreállításának és a munka megindításának ügyét. A kommunisták kezdeményezésére alakították meg a nemzeti bizottságok a községekben a termelési bizottságokat, amelyek a szegényparasztság megsegítésének, a megmaradt igásállatok és gazdasági felszerelések tervszerű felhasználásának ügyét irányították. A kommunisták vezetésével alakították meg 1945 elején a nincstelenek és a szegényparasztság földigénylő bizottságait, amelyek a feudális nagybirtok rendszer megsemmisítéséért folyó harc fontos eszközei voltak. A népi bizottságok létrehozása mellett nagyfontosságú feladat volt a demokratikus közbiztonság és a közigazgatás megteremtése. Létre kellett hozni az új demokratikus rendőrséget, ezt a munkát ugyancsak a kommunisták irányították. A belügyminisztérium élén a Nemzeti Parasztpárt képviselője állott, aki pártjával együtt szorosan együttműködött a kommunista párttal e feladat megoldásában. A koalíció jobbszárnya főleg a közigazgatási apparátusban igyekezett a pozícióit megerősíteni. Mögéjük tömörültek a fasiszta uralom visszalopakodó emberei. A koalíció pártjai között hamarosan megindultak a politikai harcok, amelyek az eltérő célkitűzések alapján mutatkoztak meg. 1945-ben már élesen felvetődik a kérdés: merre haladjon az ország: előre a munkásosztály hatalmának megteremtése, a szocializmus felé, vagy pedig viszsza, a burzsoázia hatalmának a kapitalista rendszernek visszaállítása felé. A pártok harcát a koalíción belül élesen megfigyelhetjük a lapok hasábjain is mind országos viszonylatban mind Debrecenben a Néplap-ban (a Kommunista Párt), a Tiszántúli Népszavá-ban (a Szociáldemokrata Párt) és a Debrecenben (a Független Kisgazdapárt) hasábjain folytatott viták alapján. A helyi lapokban folytatott politikai harc nem elszigetelten folyt, hanem szoros kapcsolatban volt az országos harcokkal. 347