A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

G. Kapusi Erzsébet: Politikai harcok Debrecenben 1944–1949

I. A kommunista párt harca a reakció ellen Demokratikus fejlődésünk egyik fontos feltétele a felsőbb államhatalmi és a helyi igazgatási szervek működésének megindítása s ezzel kapcsolatban az államgépezet megtisztítása a háborús bűnös, a reakciós elemektől. A debreceni Nemzeti Bizottság az igazolási eljárások elrendelésének és a népbíróságok felfelállításának fontosságát, szükségességét és sürgetését már 1944. december 9-i ülésén napirendre tűzte. A debreceni Nemzeti Bizottság az igazolási eljárás szabályzatának kidolgozására 3 tagú bizottságot hozott létre. A tervezet a december 12-i ülésén napirendre került. A tervezet hangsúlyozta, hogy minden tisztviselőt igazoltatási eljárás alá vonnak politikai megbízhatóság szempontjából. A részletes tárgyalás azonban elhalasztódott, majd ismét csak 1944. december 28-án került ismét a Nemzeti Bizottság elé. A Néplap a kommunista párt politikai lapja december 29-én vezércikkben foglalkozott a közhivatalok felülvizsgálatával: „Ne térjünk el a tárgytól" címmel Radó István aláírásával. A cikk írója sürgette, hogy azonnal tűzzék napirendre a tisztogatást. Ugyanakkor a háborús bűnösök, nyilaskeresztes párttagok,volksbundisták, hazaárulók néptörvényszék elé utalását követelte. Abban a számban belső, névnélküli cikkben az öntudatos, haladó szellemű tisztviselői kar megteremtését sürgetik. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány az igazoló bizottságok felállítását az egyik első 1945. január 4-én kelt 15/1945. M. E. sz. rendeletével szabályozta. A rendelet szerint, minden közalkalmazottat igazoló eljárás alá kell vonni annak megállapítása céljából, hogy 1939. szeptember 1. napját követően tanúsított magatartása sértette-e a magyar nép érdekeit. Később az igazoló eljárást kiterjesztették a magánalkalmazottakra, a szabad pályán működőkre és az egyetemi hallgatókra. A háborús és népellenes bűnösök felelősségre vonásáról 1945. február 5-én megjelent kormányrendelet intézkedik. Ekkor rendelték el a népbíróságok felállítását is. A Kisgazdapárt jobbszárnya közvetlen és közvetett úton igyekezett védelmébe venni a soraikba tömörült elemeket. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány néhány intézkedése is kivívta a munkásság elégedetlenségét, illetve nemtetszését. A Néplap február 11-i számában Fekete András dohánygyári munkás írt tiltakozó sorokat a 78/1945. M. E. rendelet megjelenésével kapcsolatban. Ez a rendelet többek között intézkedik a nyugállományú csendőrök nyugdíjának folyósításáról. A munkásság különösnek találja, hogy a rendeletek között elsőként a miniszterelnök éppen a volt csendőrök ellátásáról gondoskodik. A Debrecen című lap pedig 1945. február 15-i számában a reakció védelmében írt cikket, amelyben ködös szavakkal igyekszik mentegetni a reakciót. A cikk szerint tulajdonképpen nincs is reakció. A zavaros cikkre Révai József válaszolt a Néplap hasábjain 1945. február 18-án „Beszéljünk nyíltan" címmel. Miért engedi a Független Kisgazda Párt Országos Vezetősége —, írja — hogy ilyen hangok kapjanak szót a párt sajtójában. Révai József leszögezi a cikkében, hogy a kommunisták együtt akarnak működni és tartósan akarnak együttműködni a kisgazdapárttal, ez a cikk azonban reakciós dugáru a párt címkéjével ellátva. Az igazoltatási eljárásokkal kapcsolatban a Néplap 1945. május 23-i vezércikke vitatkozik a Debrecen „Hozzászólás a magántisztviselők igazoltatása" című cikkével, amely még az enyhe ítéleteket is sokallja. A debreceni Nemzeti 348