A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Sápi Lajos: Debrecen első csatornázása

sítás megadásának elmulasztójaként említette levelében, mivel a Szabó János erdőmester korábban ismertetett csatorna terveire választ még nem adott. A levél váltások ellenére a csatornaépítés megindítása azonban még mindig váratott magára és csak 30 embernek, egynéhány rabbal való küldéséről gondoskodtak a levezető árok kitisztítása végett. Ez évben már feljegyzésre érdemes dolog a csatornázás ügyében nem is történt. Csak 1823. március 20-án foglalkozik ismét Beck Pál a város vezetőségétől érkezett jelentés alapján a város határáról elvezetendő víz ügyével, mivel ismét nagy területeket öntött el tavaszi áradásával a Tócó a nyugati részeken és a Mogyorósi malmot is erősen megrongálta a gátjával együtt. Leiratában felhívja a város vezetőségét, hogy az elöntött területekről készíttessen helyszínrajzot a városi mérnökkel és erdőmesterrel, hogy annak támogatásával eredményesebben tudjon a város érdekében a Helytartó Tanácshoz fordulni támogatásért. A város felmérésére és térképezésére Kováts György már 1813. június 11-én megbízást nyert, de csak 1822. november 1-én készült el a Kováts György és Szabó János által közösen aláírt nagyméretű térkép, mely Debrecen város és a Tócó területének állandó vízállásos részeit tünteti fel. A kettős aláírás igazolja a közös munkát, mely szerint a térképen a felvételt Kováts György, míg a szintezést Szabó János végezte. E térképen már a város rendezéseinek elgondolásai is fel vannak tüntetve a meglévő állapot rögzítése mellett. így az újsorosi telkek a város által közreadott típus épületek beépítésével vannak felrajzolva, ezért a település valóságos beépítettségét róla megállapítani nem lehet. De gondosan fel van tüntetve a városról kivezető csatornák nyomvonala, eredeti bemérés alapján. E felvételnek mint alaptérképnek a felhasználásával készítették el minden valószínűség szerint az 1823 tavaszán elöntött területeket feltüntető térképet is, de ezt fellelni már nem lehetett. Valószínűen egy példányban készült el és azt felterjesztették a Helytartó Tanácshoz, ahonnan többet nem került vissza. Sőt a jelentést követően tett intézkedésről sem található további feljegyzés. A következő 1824. év május 20-án már azt jelenti a magistratus a királyi biztosságnak, hogy ,,A' Föld alatt menő Canalis elkészítése körül meg kívántató Kőmíves munkát, helybeli Kőmíves Litsman József Uram vállalván a Lititátio alkalmatosságával, mint legkevesebb áron vállaló, az arról készített Kötelező Levél helybe lévén hagyva mind a' Ns. Magistratus, mind a' Méltóságos Királyi Commissárius Eő Nagysága által, az egy Exemplárba sub Authentico, említett kőmíves mesternek adódjon ki, a' másik exemplar pedig a' Városnál maradjon. A' közelebb tartandó gyűlésbe vétetődjön elő, 's solemnisoltattván, az eggyik pár adódjon ki Litsman József Uramnak a' másik pedig pro Usu Congnio tétetődjön az Archívumba."

n Ez a bejegyzés azt igazolja, hogy most már valóban megindult a város első boltozott csatornájának az építése a már korábban kijelölt helyen, a Miklós utca végén. A szűk szavú bejegyzés azt is elárulja, hogy a munka vállalatba adására árlejtést, lititátiot tartottak és annak alapján nyert megbízást Litsman József debreceni kőműves mester a kivitelezésre. A téglát, a meszet valamint a falazó homokot a város természetben szolgáltatta, sőt a helyszínre szállításáról is gondoskodott a város szolgálatában álló fuvarosokkal, illetve talyigásokkal. A sok évi halogatás után végre kezdetét vette a város közművesítésének kialakítása, ami városias fejlődésének alapfeltétele volt. A csatornázás végrehajtásának érdekében még ez év tavaszán megkezdték a Piac utcán évszázado282