A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Sápi Lajos: Debrecen első csatornázása

kon keresztül fennállott hagyományos Nagy Híd elbontását is. Lassan felszámolásra került a város utcáin nyílt árkokban vagy fahidak alatt szabadon folydogáló eső és szennyvíz levezetés kellemetlen és fertőzést árasztó következménye. Ezzel egyidejűleg megnyílt a lehetőség az eddig burkolatlan utaknak maradandó burkolattal való ellátására. Ezek a haladást jelentő létesítmények azonban igen komoly terhet is jelentettek a város lakosságának, amit majd mint későbben látni fogjuk —, bizony sokszor nem a legnagyobb lelkesedéssel fogadott az adófizető polgárság. A Miidós utcai csatornázás megindításával egy időben ismét tárgyalásra került a város másik fontos közlekedési útjának, az évek óta húzódó Mester utcai csatornázásnak az ügye is amelyben az alábbi rendelkezést adták ki: ,,Elő hozódván, hogy a' Mester uttzai Csapszék háta megett kiásatott, de még el nem készített Canalis, a' mellette lévő Házra nézve felette veszedelmes, de veszedelmes más részről az ottan jövő menő emberekre nézve: szükségesnek ítélte annakokáért О Nagysága a' történhető veszedelem elhárítására nézve, hogy azon Canalis felépítése végett nyomba tevődjön Rendelés! Uttzabeli Senator Laky László Űr kiküldetik a' végett hogy maga mellé vévén Erdő Mester Szabó János, Geometra Liszkai Sámuel Urakat, és Eskütt Urak közül is, a' kiket ahoz leg alkalmatosabbaknak ítél, 's vizsgálja meg azon Canálisnak mostani miben létét, dolgoztassa ki, hogy a' Város libellatioja szerént, mennyire kell le ásni, hogy annál fogva, bebóltozás alá lehessen venni: errenézve pedig a' helybeli Kőmívesekkel is szólván, igyekezzen azokkal egygyezni, hogy azt a' most legközelebb tartott Lititatio alkalmatosságával meg állapított áronn és módon felvállalják é 's róla referáljon." A korábban tárgyal partbiztosítása a Mester utcai levezető ároknak a fentiek alapján, sem tégla falazással, sem tölgyfa melyékezéssel nem készült el. Az közel másfél éven keresztül elhúzódott és végleges megoldásként most, a fedett csatorna építésével nyert végső rendezést. Az elhúzódás oka érthető, mivel úgy a téglával való kifalazásnál, mint az új fedett csatorna építésénél figyelemmel kellett lenni a város külső árkára, mint levezető csatornára, a meglevő nyíltárok fenék megállapításánál. Ugyanis a város csatorna hálózata nem egy főgerincre épült fel, hanem a meglevő és kialakult korábbi lefolyási hálózat nyomvonalát megközelítve, a külső befogadó árokrendszert használták fel gyűjtő csatornának. Ezek az árkok azonban, mivel korábban nyílt lefolyások vizeinek befogadására szolgáltak, nem nagy mélységgel rendelkeztek. Sőt mint láttuk az időnként megalkotott rendeletekből —, sokszor feltöltődtek, elszűkültek és még a csapadékvíz levezetésére is alkalmatlanokká váltak. Az újsorosi házak telkeinek felosztásával —, melyek eredetileg a város árkán kívül estek —, szűnt meg az árok további fenntartásának a lehetősége és a helyén, vagy mellette kialakult az új levezető csatorna rendszer (1. sz. térkép). Ezzel lassan eltűnt a több évszázadon keresztül, ha sokszor csak jelképesen is védelmül szolgált város árka. Az évtizedek óta húzódó új városháza építésének ügye a Helytartó Tanácsnál Beck Pál közbenjárásával előre haladt. Jóllehet, hogy a tervezett városháza épületének a terve még jóváhagyást nem nyert, mégis engedélyt kapott a város vezetősége az északkeleti sarkon tervezett börtönrész építésének megkezdésére, mivel a teleknek ezek a részén nem állott számottevő épület s így különösebb akadályba nem ütközött az építés. Az egyemeletes tervezett új városháza épületben az udvari részen körülfutó folyosó helyezkedett el és a szobasor között megfelelő számú illemhely volt ki283