A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Módy György–Gedai István: XVI. századi éremlelet Nyírmártonfalváról

esnek a külföldi tallérok is. Az első csoportban kisebb csomópont 1550—1552 között mutatkozik, és majd a második csoportban egy sokkal kiugróbb: 1574—1576 között. A lelet jelentős része tehát az utolsó évjárat előtti esztendőkben gyűlt fel. Lássuk most az elrejtés valószínű időpontját, körülményeit és ha csak vázlatosan is, de bizonyos település-, és gazdaságtörténeti következtetéseket. A lelet legfiatalabb évjárata 1577, így kézenfekvő, hogy az elrejtés időpontját 1577/78-ban adjuk meg. A pénzeket tartalmazó edényt — mint már elöljáróban mondottuk — középkori falu belső területén, egy lakóház vagy lakóházrész külső fala mellett ásták el, lehet hogy használaton kívül került külső kemence agyagalapozása alá. A lelőhely közvetlen környékének XV—

XVII. századi megtelepülése nyomain kívül, a felszínen lelt XII—

XVI. századi kerámia alapján Árpádkori település helyét is megtaláltuk. A rendelkezésünkre állott birtoklás-, és településtörténeti adatok alapján középkori falunkat Mártonjalvóval azonosítottuk.

4 Mártonfalva, mely a török pusztítása nyomán a XVII. század második felében időlegesen néptelen volt, jelenlegi helyére a XVIII. század első éveiben települhetett. Leletünk időszakában azonban kisebb-nagyobb s állandóan folyó népességgel, de végig lakott hely volt. A Parlaghy család 1511. évi osztályos egyezsége szerint Parlag és Mártonfalva csak a fiúágat illették meg s az akkori birtokos, Parlaghy Antal a két faluból a leánynegyedet kiadta.

5 A kis lélekszámú és alacsony jövedelmet hozó Mártonfalvát 1531-ben viszont rövid ideig újból a Szapolyai János gazdálkodásában kezelt debreceni uradalom tartozékai között találjuk. A debreceni uradalmat János király 1526-ban adományozta kedvelt híveinek, az Artándy testvéreknek s Mártonfalva a debreceni uradalomhoz az Artándyak 1526 előtt, de inkább 1526 és 1531 között szerzett birtokaival együtt került. Amikor 1531-ben Artándy Balázst és Pált Gritti törvénytelenül kivégeztette, az uradalmat elkobozták családjaiktól. De még ebben az évben mindazokat a birtokokat, melyek nem a debreceni uradalom adományozásával kerültek kezükre, királyi kegyelemmel Balázs árvái és Pál özvegye visszakapták.

6 Ezek között a falvak között volt Mártonfalva is. 1554-ben a korábban birtokos Parlaghy családból László özvegyének volt 4 portája a faluban.

7 Ugyanebből az évből Félegyházy Ferenc és testvére birtoklásáról is van adatunk. Egyik jobbágyát, Mészáros Benedeket (Benedictus Myzaros in possesionem Marthonfalva) parlagi jobbágyok lovainak ellopásával vádolták.

8 A török 1552. évi hadjárata tehát — mely Debrecen és Nagyvárad irányában a hódoltság feltartózhatatlan terjeszkedését elindította — a faluban komoly pusztítást nem okozhatott. Debrecen 1566-tól, Gyula elfoglalása után, adózott a töröknek és a várostól kelet-északkeletre elterülő dél-nyírségi erdős terület falvai nagy részben szintén ekkor kényszerültek a hódoltsági adót vállalani. 1572-ben a szolnoki szandzsákba tartozó debreceni náhie fejadó összeírásában ott is találjuk Mártonfalvát 10 házzal és egy templommal.

9 A hódoltsági peremvidékre oly jellemzően a korábbi földesurak és a megye továbbra is érvényesítette joghatóságát. 1576. évi adatunk szerint Ibrányi Ferenc földbirtokos követelte vissza egyik, korábban mártonfalvi (Marthonffalva) jobbágyának özvegyét és fiát Bagosról.

10 Ha sújthatta is a falut 1577-ben, vagy inkább 1578-ban török portya, semmiképpen sempusztulhatott el ezekben az években vagy e körül sem, hiszen 1583-ban, amikor a falut új török hűbérbirtokosra írták át, 500 akcse jövedelemmel vették fel. Ez megfelel az egy évtizeddel korábban adójegyzékbe vett 10 házas falu jövedelmének.

11 A falu 1589-ben is a hódoltságba tartozott a környező Kisgút, Nagygút, Bagos, Abránfalva és Vámospércs 235