A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)
Módy György–Gedai István: XVI. századi éremlelet Nyírmártonfalváról
falvakkal együtt. 12 Mártonfalváról 1598-ban jegyeztek fel egy beköltözőt — Mészáros Lászlót — Debrecenbe. 13 Leletünk beleillik a hódoltságkori éremleleteinkbe, elrejtésének okát különösebben kutatnunk nem kell. Az állandó létbizonytalanságot mutatja, melyben különösen a hódoltság peremén a portyáknak kitett falvak népessége élt. A nyírmártonfalvi lelet a szokványos XVI— XVII. századi alföldi éremleleteink közül viszonylag nagy számú külföldi tallérjaival válik ki. Egy jobbágycsalád teljes vagyonát tartalmazta, s elrejtője és családtagjai 1577-ben vagy inkább 1578-ban haltak el. Ha pusztulásuk okát keressük, emberirtó, rabokat szedő török hadjárások mellett gondolhatunk a Debrecenben és környékén is sok áldozatot követelő 1577. évi pestisre is. 14 A nyírmártonfalvi éremlelet is jól mutatja, hogy a XVI. században vidékünkön az aprópénzforgalomban a hazai dénárok mellett jelentős szerepe volt a lengyel—litván és a porosz területi garasoknak. A hódoltságkori gazdasági viszonyokra következtethetünk abból, hogy a pénzforgalom 1563 után jelentősen növekedett s a század második felében értékálló, külföldi tallérok is kerültek ide. Leletünk azt is bizonyítja, hogy a paraszti árutermeléssel az 1560—70-es években egy olyan kis falu jobbágya is bekapcsolódott a kereskedelembe, a pénzgazdálkodásba, mint amilyen Mártonfalva volt a XVI. század során. JEGYZETEK 1. A nyírmártonfalvi „Toldi Miklós MTsz 1966. március 9-én telefonon jelentette a Déri Múzeumnak, hogy Petruska Sándor mezőőr aznap reggel a Jenehegy határrészén áthaladva a szántáson pénzeket vett észre. 2. Lásd Parádi Nándor: Magyarországi pénzleletes középkori cserépedények (XI— XVII. század). Arch. Ért. 90. (1963) 2. sz. 205—251. Pénzesedényünk a Parádi által leírtak közül a 22. sz. alatti kósd-i (Pest m.) zömök formájú bögrével vethető össze, de a nyírmártonfalvi magasabb és hasasabb. — A cserépfedőre 1. Szabó Kálmán: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei (Budapest, 1938) 105. 483. kép, valamint Parádi Nándor: Középkori cserépfedők FA X. (1958) 155—160. és XXII. t. 1. és 3. kép. 3. Függelékben közreadjuk a nyírmártonfalvi éremlelet leírását, melyet dr. Gedai István végzett el. 4. Mártonfalvára vonatkozó első történeti adatunknak a Váradi Regestrum 1218. évi egyik esetében szerepelő villa Martin-t tekinthetjük. (Karácsonyi János—Borovszky Sámuel kiadása, Budapest, 1903. 31. eset.) — Zsigmond 1414-ben adományozta a Parlaghiaknak a hűtlenné vált Geszterédi Lénárd, János és Mihály Geszteréd, Mártonfalva, Acsád, Zelemér és Angyalháza nevű birtokait. (Debrecen Sz. kir. város Levéltára Diplomagyűjteményének regesztái. Összeállította Herpay Gábor, Debrecen, 1916. 70. r.) — Parlaghy László és Antal kérésére Mátyás 1461-ben az utóbbi két leányát fiúsítja s megerősíti a családot többek között Mártonfalva birtokában is. (Herpay i. m. 157. r. ) — 5. Herpay i. m. 194. r. 6. Szabó István: A debreceni uradalom a mohácsi vész korában (Debrecen, 1934) 4 és 6. 7. Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában 1541—1711 (Budapest, 1918)389. 8. Nyíregyházi Állami Levéltár Protocollum politicum IL Fol. 155. 1554. 9. Velics Antal— Kammerer Ernő: Magyarországi kincstári defterek (Budapest, 1886—1890.) I. 228. 10. Nyíregyházi Állami Levéltár Protocollum politicum IV. Fol. 232. 1576. 11. Velics— Kammerer i. m. II. 561. 12. Lukinich i. m. 386. 13. Zoltai Lajos: Vidékiek beköltözése Debrecenbe 1564—1640 között (Debrecen, 1902) 36. 14. Zoltai Lajos: Birtokos nemes urak és jobbágy népesség Debrecen város és Hajdú megye területén a XVI. század második felében (DKK VIII. 1908. 105.) — Téglásról is van éremleletünk» melynek 1578 a záródási éve. 236
