A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Módy György–Gedai István: XVI. századi éremlelet Nyírmártonfalváról

forgalmi, gazdaságtörténeti szempontból elhanyagolható. Arra viszont fényt vet, hogy a lelet legalább két nemzedék kora alatti véretekből gyűlt össze. — A magyar és erdélyi anyag az 1563 évvel két nagy csoportra bomlik. Ezen belül az első szakaszban az 1527—1546 közötti 20 évjárat csak 564 dénárt foglal magába. A pénzforgalom valamelyes emelkedésére enged következtetni, hogy ennek a mennyiségnek 48%-a az időszak utolsó 5 évére esik s a csoport évenkénti 28,8 átlagos darabszámával szemben itt 38—56 —59—38—59 megoszlást találunk. A lelet egyetlen aranyforintja is ebből a szakaszból való, — az első csoport második időszakasza — az 1547—1562 közötti 16 évjárat — 1249 dénárral és 4 obulussal, az évenkénti átlagszám már 81, a szakaszon belül kiugró év az 1552., ebből az esztendőből 119 veret van, — a második nagy csoportban már az első, 1563—1572 közötti 16 évjáratot összefogó szakasz jelentősen emelkedő pénzforgalmat mutat. Ide 1189 dénár és 3 obulus esik, az évenkénti átlagszám tehát 119, — nem lehet véletlen, hogy az egész magyar anyagnak csupán az utolsó 5 évjáratából — 1573—1577 — 920 dénár, 1 obulus, egy YÍ tallér és 4 tallér van. Nem érdektelen az sem, hogy az 1573 és 1574 évek az egész második csoport átlagszámához viszonyítva alacsony darabszámmal szerepelnek (55), ugyanakkor 1575 és 1576-ból 789 érme van, azaz ez a két év adja a magyar—erdélyi anyagnak majdnem 20°/

o-át. A lelet utolsó évjáratát (1577) azonban megint csak 28 darab dénár képviseli. Lássuk most a darabszámban jóval a hazai anyag mögött maradó külföldi pénzverő hatóságok által kibocsátott érmék megoszlását. Azzal kell kezdenünk, hogy az 1526 előtt forgalomba hozott 6 db garast, 17 félgarast és 2 weisspfenniget szintén elhanyagolhatjuk következtetéseink levonásakor. Arra bizonyíték, hogy az idegen érmék már a lelet első szakaszában is szerepet játszottak lelőhelyünk pénzforgalmában, — az idegen anyagban feltűnően alacsony darabszámmal vannak képviselve a Habsburg területek — összesen 8 darab, igaz ebből 5 tallér. Időben mind 1564 előttiek, kivéve Miksa 1575. évi cseh tallérját, ez egyben a legfiatalabb idegen veret a leletben, — a külföldi anyagnak viszont csaknem a felét teszik ki a lengyel (102), a litván (21) és a lengyel korona alá tartozó városok (113), valamint a lengyel kibocsátású porosz területi (157) garasok és félgarasok. A 383 összdarabszám időbeli megoszlása egységes képet mutat, 1527—1568 közé esnek az érmék, — a német birodalmi terület anyagából egyedül a porosz hercegség emelkedik ki 310 darab garassal, ezek mind 1529—1550 közöttiek, a többi birodalmi, városi, világi és egyházi fejedelemségi érmék száma 84, nagy részük garas, de a lelet 8 tallérja is idetartozik, ezek 1537—1574 közötti veretek. Nem véletlen, hogy a tallérok az egész éremlelet második nagy csoportjába és 1558 utánra esnek, — az idegen anyagról azt foglalhatjuk össze, hogy időbeli megoszlásuknál 1568-at vehetjük választónak, a nagyobb számú anyag ez előtti, a kisebb, de jóval értékesebb anyag ezutáni veret, eloszlási csomópontot igen nehéz kiválasztani, a súlyponti lengyel—litván—porosz anyagról elmondhatjuk, hogy nagy részben 1541—1549 közé esik. Az összes adatok számbavételéből kitűnik, hogy a lelet az 1564. évvel két jól elváló időszakaszra oszlik. Míg az idegen érmék túlnyomó része az első csoportba, addig a magyar—erdélyi anyag döntő többsége a másodikba tartozik, de ebbe 234