A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Bálint Sándor: Szegedi világ Debrecenben

bevándorolt, Takáts Sándor szerint egy ideig külön községet alkotó szegedi polgárságnak hamarosan kivívott társadalmi súlyát bizonyítja. Tinódi históriás énekéből közismert Tóth Mihály romantikus vállalkozása, a Város visszafoglalására tett kísérlet, amelyet főleg a zsoldos hajdúk garázdálkodása hiúsított meg. Tóth Mihály kénytelen visszatérni Debrecenbe, ahol gazdag, tekintélyes, nemességre emelt polgárként hal meg. Családi, főleg vagyonjogi ügyei miatt Debrecen tanácsi jegyzőkönyveiben 1548—1566 között sűrűn szerepel. Egykori házát Tóth-kaszárnya néven emlegették még századunk elején is.

3 A szegedi veszedelem után még számosabban húzódnak Debrecenbe.

4 Próbáljuk meg Zoltai Lajos nyomán, itt-ott helyesbítve e kirajzott szegedi polgárság névsorát összeállítani az 1547—1569. évek között: Árva Istvánné, Anna asszony. Bónis Kálmán, Péter és Mátyás, özvegy Boros Simonné. Özvegy Csatren Györgyné, Orsolya asszony, özvegy Cseperke Jánosné, Erzsébet asszony. Csetertek Dénes, János, Csetertök Dömötör, Pál. Dani Péterné. Özvegy Fejér Jánosné, Katalin asszony, özvegy Figedi Györgyné. Gáspár deák (Literátus Zegedinus pastor ecclesie de Zalach, akinek atyafisága Debrecenben lakott.). Gémes Fülöp. „Hanchi" János. Káka Ferenc. Kalmár Ferenc fia. Mihály borbély. Kis Gergelyné. Kis János özvegye, Márta asszony. Kis Miklós. Lukács deák. Mihály deák özvegye, Petronella asszony. Nagy János deák. Pál deák. Pap Benedek. Rúzsa László, Sós János. Szabó György fia, Ferenc deák, aki Méliusz sógora volt.

5 Szabó Józsáné, Káka Ferenc leánya, Anna asszony. Szondi Imre. özvegy Szondi Imréné. Tóth Mihály özvegye, Márta asszony, és testvére Benőcs Lukácsné. Mint a névsorból kitűnik, több literátus is van közötte: Gáspár, Lukács, János, Pál és Ferenc deák. Ugyanezt mondhatjuk a gazdag Pap Benedekről, aki tovább vándorolt Kassára, ahol kiemelkedő társadalmi szerephez jutott.

6 Mihály borbély orvos volt. Talán Szabó Máté, Debrecen leggazdagabb kalmárja is az említett szegedi Szabók sarjadéka. Esetleg sokat mondhat Sós János neve is. Ugyanis az erdélyi sószállítás, amelynek főútja évszázadokon át a Maros és Szeged a központja, a török hódoltság következtében szárazföldön, szekéren, Debrecen közvetítésével történik.

7 Az erdélyi só ez új gazdasági szakaszának megszervezése feltétlenül a Debrecenbe telepedett szegedi kalmárok tapasztalatainak, összeköttetéseinek köszönhető. A szegedi polgári emigráció Debrecen gazdasági, társadalmi és szellemi életének — meggyőződésünk szerint — nagy, szinte egyetemes ösztönzéseket ajándékozott. Ez a folyamat természetesen még további részletes elemzésre vár, itt csak néhány adatot, illetőleg szempontot ajánlunk megfontolásra. Lehetséges, hogy az 1529-ben, Boncz László debreceni polgártól alapított ispotály jogállása is a társadalmi autonómia iránt fejlettebb szegedi bevándorlók befolyására változott meg. Ugyanis a debreceni ispotálymester megválasztását eleinte a főbíró irányította, 1553-ban azonban a tisztújító közgyűlésre bízzák a jogot és — nyilván egymás ellenőrzésére — két ispotálymestert választanak. Közülük föltétlenül szegedi ivadék 1592,1597,1598. Rusa Pál. 1608,1609. Szegedi Antal. 1610. Szegedi Mátyás. A XVI. század folyamán nyilván még mások is, akiknek neve azonban világosan nem utal szegedi származásra.

8 Ami a gazdasági befolyásolást illeti, elsősorban a Debrecenbe menekült szegedi „áros népre", továbbá az iparosságra, főleg az ötvösökre gondolunk. Feltűnő a debreceni ötvös, szűcs, illetőleg varga céh XVI. század végéről származó rendtartásainak ö-ző nyelve is.

9 Ezt kétféleképpen magyarázhatjuk: vagy Szegedről hozott céhlevelet írtak át az eleinte részben szegedi származású céh216