A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Bálint Sándor: Szegedi világ Debrecenben

Bálint Sándor Szegedi világ Debrecenben Szeged városának és népének Debrecennel való középkori kapcsolatairól nagyon keveset tudunk. Ennek oka azonban az egykorú írott források hiánya. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy legalább a marhakereskedelem, tőzsérség révén a két város ne jutott volna közelebbi gazdasági, kereskedelmi kapcsolatba egymással. Feltétlenül gazdasági versengésre kell következtetnünk abból az oklevélből, amelyben Mátyás király Szegedi Lukács és Literati Benedek erdélyi sóhivatalnokoknak megparancsolja, hogy Debrecen polgárait a só szabad vásárlásában és árusításában ne akadályozzák (1484.). Úgy véljük, hogy itt Szegedi Lukács Szeged ősi sóértékesítő, monopóliumszerű hagyományainak fenntartása érdekében akadékoskodott.

1 A XVI. század elején Debrecen még földesúri joghatóság alá tartozik, ami azonban hovatovább névlegessé válik. Szeged viszont már szabad királyi város, és ez polgárságának urbánusabb társadalmi viszonyaiból adódó nagyobb műveltségén, egyetemesebb gazdasági kapcsolatain is meglátszik. Állításunkat nyilvánvalóan bizonyítja Tar András debreceni polgár végrendelete (1527.), amelyet az egykorú jogi alakiságok figyelembevételével a literátus műveltségű szegedi Borsika Balázs (Blasius presbyter rector altaris Katherinae in ecclesia parochiali Debreceniensi de Zegedino, Borsika cognominatus, diocesis Bachiensis Sacra Apostolica Auctoritate Nótárius) szerkesztett.

2 A Borsika családnév előfordul az 1522. évi szegedi tizedjegyzékben is. Mint a szövegből is kitűnik, Balázs, a kalocsai főegyházmegye papja és egyúttal a debreceni plébániatemplom Szent Katalin oltárának igazgatója, altaristája. Balázs pap Debrecenben kapott és élvezett javadalma nagyon valószínűsíti a Szeged és Debrecen közötti gazdasági kapcsolatok elevenségét már a XVI. század elején is. Egyházi tisztsége mellett jegyzőként is szerepel. Ez nyilvánvalóan azt bizonyítja, hogy a debreceniek választása éppen tanultsága, a jogi ügyekben való jártassága, egyszóval literátus műveltsége miatt esett rá. Ilyen deákos férfiaknak Debrecen akkoriban nyilván még szűkében lehetett. Debrecen javára változik azonban a helyzet a század derekára. Szeged mind fenyegetettebb körülmények között él. Később sorsa is megpecsételődik. A város eleste (1543) után már jelentős számmal „disszidálnak", menekülnek jómódú szegedi polgárcsaládok Debrecenbe. Ez a tervszerűségre valló vándorlási irány föltétlenül a két város közötti gazdasági hagyományok elevenségét mutatja. Tóth Mihály főbíró vezetésével több olyan család telepedik meg most és később is Debrecenben, amelyeknek neve az 1522. évi tizedlajstromban is előfordul. Már Izabella királynénak Debrecen régi szabadalmait megerősítő, 1549-ben kiadott oklevelében olvashatjuk Ferenczi Péter bíró mellett a szegedi Tóth Mihály és a szintén szegedi Kis Pál tanácsbelieknek nevét. Ez a két jellegzetes adat a 215