A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Mesterházy Károly: Adatok a honfoglalás kori magyar köznépi család szerkezetéhez

vezetőréteghez sok vonásban kapcsolódó középréteget és a honfoglaló köznépet. Ha összehasonlítjuk a társadalmi és etnikai csoportokat, akkor szembetűnik, hogy a középréteghez tartozó ún. nagycsaládi temetők megfelelnek az etnikaitörzsi csoportok patrilineáris nagycsalád első csoportjának, vagyis a kabar- és török etnikumnak. Ha figyelembe vesszük, hogy a vezetőréteg emlékanyaga szoros kapcsolatban van a középrétegével, akkor azt kell mondanunk, hogy a honfoglaló magyarság vezető rétege török—kabar eredetű volt. De hogy ez minden esetben így volt-e, azt az antropológia és más segédtudományok segítségével ellenőrizni kell. Valószínűbb ugyanis, hogy a vezetőréteg etnikumára való tekintet nélkül díszes csillogó viseletbe öltözködött. Második megfigyelésünk az, hogy a Szőke Béla szerinti honfoglaló köznép (melynek ő három csoportját figyelte meg) megegyezik a mi első és harmadik csoportunkkal, a matrilineáris nagycsalád szerkezetét megőrző feltehetően finnugor eredetű törzsekkel és a patrilineáris nagycsaládi szerkezetben élő, de nőinek viseletében az előző csoporthoz kapcsolódó törökös műveltségű törzsekkel. Harmadik megfigyelésünk pedig az, hogy a honfoglaló magyarság mind három etnikai csoportjában megvolt a nagycsaládi szerkezet. A finnugor eredetű törzseknél a matrilineáris nagycsalád hagyományait, a török és kabar, valamint törökös műveltségű törzseink esetében a patrilineáris nagycsaládot figyelhettük meg. Ezért a társadalom szempontú értékelésnél a „nagycsaládi temetők" kategóriát helytelennek tartjuk. A honfoglaló magyarságról alkotott képünk további kibontakoztatásának útja véleményünk szerint az etnikai—törzsi jellegzetességek meghatározása felé vezet. Ennek azonban alapvető követelménye, a temetők teljes feltárása. Néhány sírból álló temető részek jóformán statisztikai értéket sem képviselnek. Legnagyobb az elnaradás a törökös műveltségű törzsek emlékanyagának kutatásában, egyetlen egy teljesen feltárt temetőjüket sem ismerjük. Még viszonylag a legjobban kutatottnak a köznépi magyar törzsek (finnugor eredetű törzsek ?) anyaga mondható, bár olyan zárt területről származó gazdag anyagunk, mint a kabarok esetében a Felső-Tisza vidéke, még nincs. Köznépi temetőinket négy területen szükséges fokozottabb ütemben feltárni: Baranya megyében, Budapest környékén (Duna-könyök—Ipolymente), Biharban, vagyis azokon a helyeken ahol már több teljesen feltárt illetőleg feltárás alatt lévő temető van és végezetül a Körös— Maros közötti területen, ahol legfontosabb feladat a régi temetők helyének beazonosítása és új temetők feltárása. Nagyon fontos a feltehetően finnugor eredetű törzseink és a késői avarság kapcsolatának vizsgálata. Nem lehet közömbös számunkra az, hogy László Gyula matrilineáris nagycsaládokat figyelt meg az üllői temetőben.

184 Végezetül fokozottabb mértékben kell felhasználni az antropológiai eredményeket. JEGYZETEK 1 Tulajdonképpen az első tervszerű temető feltárás 1942-ben indult meg Sorokpolányon (Vas m.). Az ásatást Bottyán Árpád és Nemeskéri János vezette. A temetőről csak előzetes beszámolók jelentek meg. Bottyán A., Revue d'Histoire Comparée 21 (1943) 610—615.; Ua., Dunántúli Szemle 1943. 316 — 319.; Nemeskéri J., Antiquitas Hungarica 1 (1947) 76. A kérpusztai temető feltárása 1950-ben kezdődött meg: Nemeskéri J.—Lipták P.— Szőke В., Acta Arch. Hung. Ill (1953) 205 — 338. a halimbai pedig 1952-ben: Török Gy., Die Bewohner von Halimba im 10. und 11. Jahrhundert. Arch. Hung. 39 (1962). Ujabban Kiss A. végez nagyarányú temetőfeltárást Majson: Arch. Ért. 92 (1965) 240. 2 László Gy.: HMNÉ 128-134., Dienes I., Acta Arch. Hung. 7 (1956) 245-73. 3 lásd 1. jegyzet. 169