A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Ötvös János: Híres botanikusok művei a debreceni Kollégiumi Nagykönyvtárban

Linné szerint. Munkája alapján azt lehet mondani, hogy flóránkat jobban ismerte, mint a többi magyar kortársai.

10 VESZELSZKI: A növény plánták országából való erdei és mezei gyűjtemény. Pest, 1798. P 541. Méliusz és Beythe után Csapó József (1734—1799) szólaltatta meg ismét magyar nyelven a botanikát. Művében 417 orvosi növényt sorol fel Crantz nomenklatúrája szerint. Komolyabb jelentősége a népszerűsítésen kívül nincs.

11 CSAPÓ: Új füves és virágos kert. Pozsony, 1775. P 539. A magyar botanika első nagy alakja Wintert József (1139—1809). Mint híres botanikus 1770-ben a nagyszombati, majd budai egyetem első természettudományi tanára lett. A magyar tudományos botanika és botanikuskert megszületése az ő érdeme. Fáradhatatlan szorgalommal s lelkes tudományszeretetével ő neveli az első igazi magyar botanikusokat s ő sejteti meg először, hogy a magyar flóra egészen különleges helyet foglal el Európában. Számos, flóránkra új növény leírása származik tőle. Idegen eredete ellenére is a magyar flóra lelkes munkása lett.

12 WINTERL: Index horti botanici Universitatis Hungaricae, quae Pestini est. H. п., 1788. Р 511. Ez az első botanikuskerti katalógus hazánkban. Lumnitzer István (1747—1806) Winterl tanítványa. Jólképzett botanikus, aki Pozsony flórájából 1008 virágos és 286 virágtalan növényt írt le Linné rendszere szerint. A mohákról szóló részt Hedwig nyomán készítette — művének ez a legértékesebb része. Munkája elismeréséül királyi jutalomban részesült.

13 LUMNITZER: Flora Posoniensis exhibens plantas circa Posonium. Lipsiae, 1791. P 780. Földi János (1755 —1801) szintén Winterl tanítványa. Botanikai munkásságát a növények egységes magyar elnevezése jellemzi.

14 FÖLDI: Rövid kritika és rajzolat a magyar füvésztudományról. Bécs, 1793.P542. 6. XIX. század A XIX. században alakult át a növénytan modern természettudománnyá. Az átalakulás menete a természetes rendszer kialakulásával és uralomra jutásával kezdődik. A legnagyobb alkotás e században Darwin nevéhez fűződik. Az eddig gyermekcipőben járó morfológia hatalmas fejlődésnek indult s új színt nyert. Tisztázódott, hogy a növény sokféle külső részei, amelyek bár egymástól eltérőek, tulajdonképpen három képletre vezethetők vissza: gyökérre, szárra és levélre. Ezeknek a képleteknek megítélésekor csak arra kell figyelni, hogy milyen alakúak, hol és mikor keletkeznek, milyen elrendezési viszonyban állnak egymáshoz. Az új színt pedig az jelenti, hogy a növényt nemcsak alaknak, hanem élőlénynek tekintik. Az egyes részek így a növényélet szerszámai lesznek s ezzel a szemlélettel kapcsolat létesült a morfológia és élettan között. Az anatómia terén is nagy a fejlődés, ami a mikroszkóp modern fejlődésével és új szempontok érvényesítésével hozható kapcsolatba. Mostmár nem az egyes részek anatómiájával foglalkoznak, hanem a kezdetet: a sejtet, ennek életét, tartalmát és magját tanulmányozzák. Új szempont az éllettani összefüggések keresése. Az élettan terén megoldódik az asszimiláció és a megtermékenyülés kérdése, 317