A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Módy György: Polgár és Szentmargita 1848–1612 között

de a lassú elnéptelenedés és elszegényedés csak az 1580-as években figyelhető meg, s erre következett a századvég nagy pusztulásokat hozó évtizede. A földrajzilag kevésbé védett területen fekvő Szentmargitát már korábban is több csapás érte, elnéptelenedése is hamarabb megindult. Bizonyos azonban az, hogy az élet folyamatossága még így sem szakadt meg teljesen s valamelyes népesség a természetileg védettebb helyeken megérte a hajdúk letelepedését. A további kutatások egyik feladata éppen az, hogy az újonnan jött hajdúk és az őseik falvaiban meghúzódott káptalani jobbágyok közötti esetleges kontinuitást tisztázzuk. JEGYZETEK 1 1965 június—júliusában került be a Déri Múzeumba a 849 db-ból álló és 1966. március 5-én az újabb 771 db-ból álló polgári éremlelet. — Lásd Módy György—Gedai István—

Kahler Frigyes: XVI—

XVII. századi pénzleletek Polgárról — jelen kiadványban — DMÉ. 1965. 2 Az egri káptalan Polgárra való későbbi földesúri igényét a következő adat világítja meg: 1343-ban Dezsőfia Péter polgári részbirtokát adta cserébe a káptalan borsodmegyei Bogácson levő részbirtokáért. (Az egri főegyház Szent János könyve. Liber S. Johannis, in anno Domini 1643. — - Adatok az egri egyházmegye történelméhez I. szerk.: Kandra Kabos. 393 — 575. Továbbiakban Adatok 1.412.) 1352-ben Pagar néven említi az egri káptalani levéltár egyik okmánya. (Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. Budapest, 1890.

1. 254., továbbiakban: Cs.) Egy 1430. évi oklevél, mely Perényi Imr« és Péter örököseinek birtokait felsorolja, említi Polgárt és a szomszédos Csőszegyházát (Polgár — Cesekhaza) mint borsodmegyei birtokokat, melyeket Csorbakő vára tartozékaként Szuhoggyal, Ormóssal, Tövisessel, Kelecsénnyel, a két Telekessel, Kisfaluddal, Odolmánnal és egy név szerint nem említett néptelen faluval együtt foglal össze. (Georgius Fejér: Codex Diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Budae, 1829— 1844. X/7. 230., továbbiakban F.). — Zsigmond ugyancsak 1430-ban Perényi Péter fiai, János és Miklós részére kiadott birtokbaiktatási parancsában nem szerepel Polgár. így bizonyos, hogy Perényi Imre örököseinek jutott (F. X/7. 237). — Polgáron tehát az 1430-as években az egri káptalan és a Perényiek részbirtokosok. 1435-ben a káptalannak részei vannak a Polgár melletti Csősz pusztán (praedium Chewz). 1454-ben a Perényiek Polgár, Csőszegyház és Kékös pusztákon bírtak részeket (Polgár, Kekos, Chewsighaz). 1461-ből újabb adatunk van a káptalan Csősz pusztai részeiről. 1464-ben pedig Csősz puszta és Kékösegyháza puszta szerepelnek a káptalani birtokok között (praedium Chewz, ecclesia Kekus). A két prédium 1521-ben is előjön (praedium Chewz, Kekoseghazd), mint káptalani részek (Cs. I. 524., 523., 539). — A Hunyadiak kezére feltehetően vagy 1465-ben került, amikor Mátyás anyjának adományozta Perényi István birtokainak két része feletti illetőséget, az ellene hozott főbenjáró ítélet nyomán, azok kiváltásáig, vagy 1479-ben, amikor Perényi minden birtokát elkobozta a Felvidéken végbevitt pusztításaiért (Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon XI. Pest, 1855. 130 és i. m. V. Pest, 1856. 131). Szentmargita első említése idején — Fehér Szentmargita (Feierzenthmargita) — a hozzátartozó halászóhelyekkel együtt az egri püspökség ősi, még Szent István által adományozott birtokai között szerepel IV. Béla 1261. szept. 9-én kibocsájtott oklevelében (Szentpétery Imre szerk. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I. 1001 — 1270. Budapest, 1923. 386/1267). Az oklevél V. István 1271. évi átiratában maradt fenn (Szentpétery i. m. II. 1. füzet. Budapest, 1943. 118 — 124/2123). Fehérszentmargita mellett itt szerepel Csőszd (Cheuzd) halászóhelyeivel és halastavaival, valamint Danát nevű erdővel (cum silva Danath) és Kékös (Kekus) szintén halászóhelyeivel. Az oklevél szövegét kiadta Fejér is, de csonkítva és hibás olvasattal (F. IV/3. 33 — 41 és V/l. 152). — 1458-ban Mátyás Bajoni Istvánnak és Gecsei Sebestyén fiainak, Györgynek és Istvánnak adományozta még Hunyadi János török elleni hadjárataiban tanúsított vitézségükért Csege-Szentmiklós falut (possesio Chegezenthmyklos) és Szentmargit prédiumot (predium Zenthmargyth) és a váradi káptalan ellentmondás nélkül be is iktatta őket. (A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. Szerk.: Géresi Kálmán. Budapest, 1885. II. 318. és 319.) — A két birtok földesura korábban valószínűleg Hunyadi Jánosné uradalmi tisztje, Mátai Tamás lehetett, mert a királyi adomány ellenére 1461-ben Csegeszentmiklóst ,,Matha Miklós foglalván tartja", pedig Szilágyi Mihály 1460-ban, Mátyás 1461-ben intette a csegeszentmiklósiakat, hogy az új földesuruknak mindenban engedelmeskedjenek (Károlyi család oklevéltára. II. 330—31 és 336). Szentmargit prédiumot 1458-ban a Bajomyak kezén említik (Cs. I. 526). — Böszörmény 1446 óta, a debreceni uradalom többi részei 1450-től voltak a Hunyadiak kezén. 141