A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Szíj Rezső: A debreceni bibliofilia 1920–1944 között

lépve Debrecen határát, a hazai bibliofilia szélesebb táborának érdeklődésére számíthatott. Mert ettől kezdve egyre több megbízást kapott a gyűjtőktől, főleg exlibrisekre, erre a nehéz műfajra. Mi teszi azzá? Maga a megrendelő, aki szereti előírni, hogy mi mindent ábrázoljon a lap. — Csak kevés az olyan bibliofil, aki az őt ismerő művészre bízza, hogy mit ajánlana. A sok racionális tartalmi kellék korlátozza a fametsző alkotó fantáziáját. De éppen itt mutatkozik meg a művész teremtő ereje: a megkötöttség ellenére is művészit alkotni. Matának nemcsak az exlibris a fő alkotási területe. Könyvdíszítésre is nyílik alkalma a fővárosi Exodus könyvkiadó révén.

8 Ennek köszönhette Mata élete egyik legszebb — kiadó részéről érkező — megbízatását. Mikor kezébe került Nagykállói Fényes István verses krónikája, kiadásra ajánlotta az Exodusnak. Szabó Imre, a kiadó elhatározta, hogy igazi bibliofil könyvként, a gyomai Kner nyomdában készítteti el. Mata János így került egészen közeli kapcsolatba Kner Imrével, s ennek köszönhetjük a köztük megindult levelezést, amely mindkettőjükre, de különösen Kner Imrére vonatkozólag úgyszólván nélkülözhetetlen forrásanyag. Meg kell itt jegyeznünk, hogy az 1940-es években az Exodus kiadó az egyetlen, amely az akkor már üldözött számba menő Kner Imrével hajlandó dolgoztatni. Ha az Exodus semmi egyebet nem ad ki, mint a Nagykállói Fényes István Debrecennek az 1664-ik esztendőben „esett minden dolgairól való verses krónikáját", akkor is a hazai bibliofilia legszebb lapjaira írta volna be a nevét. Ugyanis a krónikához Mata vésett fejléceket s ő írta a bevezető tanulmányt, valamint a jegyzeteket. A fejlécek egyben illusztrációk is, s az egész könyv szépen bizonyítja a kiadó, Szabó Imre, a nyomdász, Kner Imre és az illusztrátor, Mata János harmonikus együttműködését. A karmester természetesen a mesterségét kitűnően értő nyomdász, Kner, a másik kettő pedig örömmel hallgat rá. Amikor Kner Imre sokallja Mata metszeteinek túltengő sötét foltjait, Mata nem ellenkezik s rájön, hogy valóban, ezúttal a kevesebb többet jelent. Ezért a feltűnő kivilágosodás a fejlécek ama darabjain, amelyek Kner Imre megjegyzése után készültek. Nem következik be sem stílustörés, sem hangulatbeli zökkenés, mégis Mata számára szinte új, az előbbire szervesen ráépülő szakasz nyitányának vagyunk tanúi. Bizonyítja ezt Csokonai Békaegérharcá-hoz szánt illusztrációsorozat egyetlen elkészült lapja, amely egyenes folytatása a Nagykállói Fényes István krónikája új irányba mutató fejléceinek. Egyben jelzi az utat, amelyen tovább haladt volna ez a kivételes képességű művész, ha tragikus halála be nem következik. A Nagykállói-féle verses krónika Mata fejlécszerű illusztrációival s a Knernyomda kifogástalan kivitelezésében a hazai bibliofil könyvek egyik legszebb terméke s a debreceni bibliofiliához mind a kiadó, mind az illusztrátor révén hozzátartozik. Mennyire figyeltek fel reá a debreceni bibliofilek a háború ama egyre súlyosbodó esztendejében, 1943-ban, mikor megjelent, erre nézve csak annyit, hogy inkább a fiatalabb nemzedék, amely Matáék nyomában jelentkezett, értette meg a kiadás jelentőségét és a könyv szépségét. Holott, mint Kner Imre írta, a hivatalos városnak is „ki kellene ... tennie magáért", s nagyon figyelemreméltó az indoklás: „ha már ennyire engedte lezülleni az ottani tipográfiát és már csak azért is, mert ez a könyv alkalmas arra, hogy a Várost egy kissé magára eszméltesse."

9 Azonban a „város"-t akkor már egyéb gondok emésztették, s nem jutott ideje arra, hogy a művészi szépséget és a tanulságos tartalmat figyelje egy metszetekkel ékes és tipográfiailag kitűnő nyomdai terméken. Matának ebben a könyvben újra alkalma nyílt a hagyomány és a korszerűség összeolvasztására. Archaizálás és modernség édestestvérként itatta át művé340