A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Ötvös János: Híres botanikusok művei a debreceni Kollégiumi Nagykönyvtárban

LINNÉ: Critica botanica. Lugduni Batavorum, 1730. P 459. LINNÉ: Systema naturae. Lugduni Batavorum, 1735. P 460. Igen ritka. LINNÉ: Flora Lapponica. Amstelodami, 1737. P 2. LINNÉ: Hortus Cliffortianus. Amstelodami, 1737, P 2. LINNÉ: Genera plantarum. Lugduni Batavorum, 1742. P 450. LINNÉ: Flora Suecica. Lugduni Batavorum, 1745. P 448. LINNÉ: Bibliotheca botanica. Hallae Sax., 1747. P 453. LINNÉ: Philosophia botanica. Stockholm, 1751. P 556 q. LINNÉ: Systema naturae. Lipsiae, 1748. P 461. LINNÉ: Selectae ex amaenitatibus academicis... Dissertationes ad universam naturalem históriám. Graecii, 1764. P 468. LINNÉ: Species plantarum. 3. ed. Vindobonae, 1764. 1—2 vol. P 456. LINNÉ: Materia medica. Vindobonae, 1773. Q 903. LINNÉ: Systema vegetabilium. Gottingae—Gothae, 1774. P 464. LINNÉ: Systema plantarum. Francofurti a. M., 1779—1780. 1—4 vol. P458. Georg L. Buffon (1707—1788) francia természettudós (életcsíra elméletet állított fel), Linnével szemben a természetes rendszer híve, de pozitívumot nem adott. Ugyancsak ő hívja fel a figyelmet a növényvilág és az éghajlat közti kapcsolatra s ezzel a növényföldrajz előfutára lesz. Mint népszerűsítő tűnik ki, stílusa elragadó, adatai azonban nem mindenben pontosak. BUFFON: Allgemeine Naturgeschichte. Berlin, 1771 — 1774. 1 — 7 В. P 72. Johann G. Gleditsch (1714 —1786) német orvos és botanikus avirágtalan növények (gombák) kiváló ismerője. О kísérletezett először a mesterséges megtermékenyítéssel. GLEDITSCH: Methodus fungorum, exhibens genera, species et varietates. Berolini, 1753. P 556 v. Georg Böhmer (1723—1803) német botanikus a nektárképződéssel foglalkozott. BÖHMER: Technische Geschichte der Pflanzen. Leipzig, 1794. 1 — 2 B. P 556 i.i. Nicolas J. Jacquin (1727—1817) kora egyik híres és szerencsés botanikusa. Jacquin 1763-ban Selmecre került a kémiai tanszékre. Innen 1768-ban Bécsbe hívták, ahol szintén professzor lett — az osztrák flóra nagy kutatója volt. Magyarországon való tartózkodása idején kapcsolatba került a magyar flórával s ez a kapcsolat bécsi professzor korában a magyar diákok révén tovább folytatódott. 1754—1759 közti expedíciós útja eredményeinek feldolgozásán kívül a növénykémia területén tevékenykedett még — a széndioxid kiválasztásával és felhasználása kérdésével foglalkozott. JACQUIN: Selectarum stirpium americanorum históriáé. Vindobonae, 1763. P29. JACQUIN: Observationum botanicarum iconibus. Vindobonae, 1764. P 30. JACQUIN: Anleitung zur Pflanzenerkenntniss nach Linné's Methode. Wien, 1785. P 488. A század egyik legnagyobb jelentőségű botanikai felfedezése Jan Ingenhouss (1730—1790) holland orvos, bécsi professzor érdeme. О mutatta ki, hogy a növény a levegőből széndioxidot választ ki és oxigént lehel ki. A széndioxidból kivonja a szenet és ezt táplálékul használja fel. Felfedezése az asszimiláció terén jelentős. Felfedezéséhez Lavoisier segítette, aki a levegőben fedezte fel az oxigént. 315