A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Ötvös János: Híres botanikusok művei a debreceni Kollégiumi Nagykönyvtárban

INGENHOUSS: Versuche mit Pflanzen... aus dem Französischen übersetzt von I. A. Scherer. Wien 1786-1788. 1-2 В. P 489. iNGENHOUSS: Experience sur les végetaux. Paris, 1787. P 653 с. с. INGENHOUSS

: Über Ernährung der Pflanzen und Fruchtbarkeit des Bodens. . . aus dem Englischen übersetzt von G. Fischer. Leipzig, 1798. P665. Jean Senebier (1742 —1809) a táplálkozás kérdésével foglalkozott. Alapos vizsgálat tárgyává tette a fény szerepét a táplálkozásban. Szerinte a levegőből, vízből és talajból felvett anyagokat a fény bontja fel elemekre és ezek alakulnak át táplálékká a növény zöld részében. A széndioxidon kívül a sók fontosságát is hangsúlyozta a táplákozás terén. SENEBIER: Physikalisch-chemische Abhandlungen über den Einfluss der Sonnenlichts auf alle drei Reiche der Natur. . . Aus dem Französischen. Leipzig, 1785.1—2 В. P 306. A divatos képes növénytanok közül is bemutatok egy párat, amelyek művészi szépségükért méltók említésre. KNIPHOF: Botanica in originali seu herbarium vivum. Halae M., 1763. 1-10 cent. P 15. HOFFMANN: Descriptio et adumbratio plantarum. .. Lipsiae, 1790—1794. 1-2 vol. P 21. Magyar viszonylatban ez a század is a lemaradás ideje. A század elején vívja a magyarság Rákóczi Ferenc zászlója alatt harcát a bécsi elnyomás ellen. A háború múltával a nemzet tetszhalálba süllyedt. Ilyen viszonyok közt nem csoda, hogy a botanika nem talált művelőkre. Némi élénkség e téren 1770 után indult meg a nagyszombati orvosi fakultás felállításával. A fakultás felállítása az orvosbotanika művelését lendítette fel. A nagy kiesést Linné rendszerének megismerése és átvétele pótolta. A rendszer megismerése külföldön tanuló magyar diákokhoz fűződik. Németországban ismerték ezt meg és mivel Németország erős Linné párti volt, ők is követői lettek. Megfeszített munkával a hiányt pótoltuk ugyan, de nemzetközi viszonylatban még nem tudtunk jelentőst alkotni. A század elején a botanika művelői a magyarságtól elszakadt, idegenné vált tudósok közül kerültek ki. Elsőnek említendő Kramer János György ("}"1744). Nagyapja a híres Brassay Pál, ő azonban már teljesen idegen a magyarság szempontjából. Főmunkája voltaképpen növényhatározó lenne s mint ilyen első a világirodalomban. Forrása Bauhin, Rajus és Tournefort műve. A bevezetésben utasítást ad a növény gyűjtőnek, sőt pompás leírásokat is közöl. Műve olyan jól sikerült, hogy a februártól júliusig virágzó növények a helyszínen felismerhetők. Könyvének 1744-ben megjelent egy javított kiadása is. Ez már figyelembe veszi Linné rendszerét is, noha nem volt vele megelégedve.

8 KRAMER: Tentamen botanicum. Viennae, 1744. P 143. Másik elszakadt magyar botanikus a brassói születésű Johann Hedwig (1730—1799) híres lipcsei professzor. A virágtalan növények területén dolgozott. 0 fedezte fel a mohák szaporodását és jelentőset alkotott a nedvkeringés tanulmányozása terén, is.

9 HEDWIG: Belehrung die Pflanzen zu ordnen und nach dem Linne zu untersuchen. 2. Aufl. Gotha, 1801. P 765. Veszelszki Antal (1730?—1798) kora egyik jólképzett orvosbotanikusa volt. Leírásai frissek és egészséges természetszemlélet tűnik ki belőlük. Sok vidéket (Dunántúl, Alföld) bejárt s gyűjtéséből 528 fajt írt le mindenben pontosan 316