A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Ötvös János: Híres botanikusok művei a debreceni Kollégiumi Nagykönyvtárban

SZIKSZAI: Nomenclatura, seu dictionarium latino-ungaricum. Debrecini, 1619. Első kiadása 1590. A mű használhatóságát bizonyítja több kiadása (1592, 1593, 1597, 1602 és 1630) is. H 997 h. Beythe István (1532 —1612) dunántúli superintendens — Clusius barátja — mintegy 300 dunántúli növény magyar nevét gyűjtötte össze. Gyűjteményét Clusius adta ki a pannoniai flóráról írt műve függelékeként, de önállóan is megjelent.

3 BEYTHE: Stirpium nomenclator pannonicus. Antverpiae, 1583. P 751. Méliusz Juhász Péter (1515 ?—1536—1578) tiszántúli superintendens írt orvosi növénytant a szegény nép számára. Művében 627 növényt ismertet orvosi felhasználásukkal együtt. Legfőbb forrása Lonicer hasonló műve, melyet hol kivonatol, hol pedig szórói-szóra fordít (ezért fordul elő Méliusz művében sok olyan növény, mely hazánk flórájában ismeretlen), de van benne sok eredeti is, különösen a hazai növények helyi előfordulására vonatkozóan. A mű Méliusz halála után jelent meg, talán ennek tulajdonítható a könyvben levő sok hiba.

4 MÉLIUSZ: Herbarium. A fáknak, füveknek nevekről. . . Kolozsvár, 1578. 1270. Méliusz könyvének sikere Beythe András (1564— ?) dunántúli református lelkészt arra késztette, hogy ő is írjon növénytant. Művében 275 növényt sorol fel, ezek közül 135 darabot Méliusz könyvéből, a többit Matthiolusból másolta ki szórói-szóra.

5 BEYTHE: Fives könyv. Németújvár, 1595. H 878 bb. 4. XVII. század A XVI. századi növénytani kutatások révén hatalmas anyag gyűlt össze. Lassan felmerült a vágy, hogy az ismertetett anyagot a kezelhetőség, felismerés stb. szempontjából rendezni kellene; áttekinthető rendet kellene teremteni a növényvilágban, így született meg a rendszerezés és egységes nomenklatúra szükségessége. A XVII. század a rendszerezés ideje. Egymás után jelentek meg rendszertani próbálkozások azzal a célkitűzéssel, hogy a rokon növényeket egymás mellé sorozzák. A rendszer felépítése valamilyen mesterséges szempont alapján (pl. virág, termés) készült; ezeket mesterséges rendszernek nevezzük. A rendszerező munkában sok a következetlenség, sok az önkényes elgondolás, egységes rendszer ezért nem tudott kialakulni. Míg a botanikusok egy része a rendszer megalkotásán fáradozott, másik része folytatta a földrajzi utazásokkal kapcsolatban a flórakutatást. Ugyancsak ebben a században indult meg a növény életével való foglalkozás is és ezt jótékonyan befolyásolta a mikroszkóp használata és a kémiának a növénytanba való bevonulása. A rendszerezés egyik munkása Robert Marison (1620—1683). Abból a megállapításból indult ki, hogy minden növény magból lesz, rendszerét a mag alapján építette fel. Rendszerében a növényvilágot 18 csoportra osztotta fel. Csoportosítását éles kritika jellemzi. Az eddig használatos fametszet helyett ő használta művében elsőnek a sokkal kifejezőbb rézmetszetet. MORISON: Praeludia botanica. I. Hortus regius blesensis auctus cum totalis durationis et charactismis plantarum. II. Hallucinationes Caspard Bauhini... Londini, 1669. P 815. 309