A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Ötvös János: Híres botanikusok művei a debreceni Kollégiumi Nagykönyvtárban

A növényt eddig csak leírták, rendszerezni próbálták, de életéről tudományosan nagyon keveset tudtak. A növényanatómia csodás titkai először Marcello Malpighi (1628—1694), korának híres anatómusa és természettudósa előtt tárultak fel — mikroszkóp segítségével ő kutatta először az élet titkait. Munkássága a növényanatómia és élettan területén alapvetően fontos. Anatómiai munkálatai során átvizsgálta a növény minden részét s kimutatta, hogy a növény teste csövekből áll. Szerinte a növény egy csőszerkezet, mely a gyökérnél kezdődik s a levélnél végződik. Munkálatai nem tévedésmentesek — vannak benne hibák és homályos részek, ezek azonban a még tökéletlen mikroszkópnak tulajdoníthatók. Az élettan területén a táplálkozás, légzés és termés kérdésével foglalkozott. A növény testében levő nedv a levélben alakul át táplálékká. A levélnek azonban még más feladata is van; ezzel lélegzik a növény. A virágnál kimutatta, hogy a csészelevelekben halmozódik fel a virágot tápláló nedv. A termésről megállapította, hogy az nem egyéb, mint táplálékraktár a mag számára. MALPIGHI: Opera omnia, seu thesaurus locupletissimus botanicomedico anatomicus. Lugduni Batavorum, 1687. Q 217. John Ray (1628 —1704) híres angol botanikus és zoológus a rendszerezés művelője. Művében 18 600 növényt írt le 33 mesterséges csoportba osztva. Rendszere jól átgondolt, a virágtalan növények osztályozása azonban gyenge. Kutatásai közben észreveszi egyes növényeknél az átalakulást s levonja a következtetést: a faji sajátosság nem állandó. A mag tanulmányozása közben fedezte fel az egy és kétszikű növényeket. A növény táplálkozásával kapcsolatban valamit megsejtett a nedvkeringésről is. Kísérletezett a fény és levegő hatásával s megállapította, hogy a levél zöld színe a napfénytől ered. RAY: Methodus plantarum emendata et aucta. Londini, 1703. P 477. Pierre Magnói (1638 —1715) honosította meg a család (família) fogalmát s igen gondos munkával igyekezett azokat közös ismertető jelek alapján egymástól elhatárolni. Rendszere felépítésében teljesen új úton járt — a mesterséges rendszert elvetette s a természetes rendszernek lett első úttörője. Rendszerében 76 csoportot állított fel. Sajnos a felépítésben nem mindig következetes, de ennek ellenére is nagyot alkotott. MAGNOL: Hortus regius montpeliensis, sive catalogue plantarum. Montpelii, 1697. P 557. A rendszerezés területén dolgozott Joseph P. Tournefort (1656 —1708) francia botanikus is. Elsőnek határolta körül azokat a rendszertani kategóriákat, melyeket mint genuszokat ismert a későbbi rendszertan. Faj meghatározásai kissé még bizonytalanok. Művében 10 146 nüvényt ismertetett a virág alapján 22 csoportba osztva. Mesterséges rendszere, mely a növényvilágot könnyebben kezelhetővé, áttekinthetőbbé tette, Linné előtt a legkomolyabb és legalaposabb — komolyságát bizonyítja az a tény, hogy rendszere csaknem 50 évig volt használatban. TOURNEFORT: Institutiones rei herbariae. 3. ed. Lugduni, 1719. 1—2 vol. P 47. A könyvtár anyagából felsorolok még egy pár kisebb jelentőségű, de azért mégis értékes művet. Matthäus Merian híres rézmetsző (1593—1650) gyönyörű rézmetszetekkel díszített növénytant adott ki. Kiadványaiban nem a szöveg, hanem az illusztrá310