A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)
Tanulmányok - Tóth Béla: Gulyás Pál (1899–1944)
Vágyai egyre jobban, határozottabban vonják e létentúli vagy lételőtti lét felé. Erre keresi Hádeszének kapuját. Magatartását és helyzetét így foglalja össze: Szüntelen a fákra bámul Ó a fák csüggetege, nincsen is más egyebe, szép hazája elveszett: észak és dél és kelet! merre menjen, merre nézzen ? Csüngve, csüng egy zöld levélen. . . (Ingó sziget) Mint egy új Csongor áll a mindenség keresztútján. Ha költészetének régebbi szakaszát az elmúlás kifejezései jellemezték, most leggyakoribb, legjellemzőbb szava a lomb, nyugtalanságának megjelenítője, egy távoli erő ingó vetülete. A költő egyre sóvárgóbban vágyik az első anya után, az elveszett haza hádeszi mélységei felé. A jelenségek millió tükörcserépre töredezett világa egyre kínzóbbá válik számára, s hajlama lassan meneküléssé erősödik: „. . . a Természet gonosz és álnok, tüzes nyilakat ereget ki az emberi agyra: minden perc kísértetes éj. . . Megsemmisülés pörgettyűje: költő. . . (Selyemhernyó) Az erő, amely az embert kiszakította a tudattalan létezés testvéri melegéből, az élet ősmelegéből, s a tudatos lét jeges partjaira dobta: az öntudat, az értelem, „az őrült mérnöki ész"; az értelem az, ami a világot elszakítja önmaga öntudatlan mélységeitől, felparcellázza, élettelen fogalmak, hideg formák fagyos világává alakítja. Bontó fagy с verse így idézi ennek az őrült mérnöki észnek a világát, mely mindent jeges formákba, fogalmakba, különálló személyiségekbe fagyasztott, s a világot eszmékre, fogalmakra és jelenségekre osztotta: Mérnökök ássák a világ négy sarkán az árkokat, Honnan nyújtod felém karod ? Nyisd ki karodnak ereit! A régi világ megfagyott és az új még nem melegít! Gulyás úgy látja: a természet óriási személytelen erők végtelen birodalma, mely öntudatlanul működik, s melyben „az emberi agy sugólyuk", innen fú a személytelen homályba az alvó természetnek ellenálma. Az öntudat a természet csapása, egy délibáb isten orvtámadása, mely az örök csendbe belekiált s támaszt esztelen differenciát. 284