A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Lengyel Imre: Wilh. Egger pinxit 1825 – A Lilla arckép festőjéről

a Váci utca és a Régiposta utca sarkán működött egy képkereskedés, amelyet 1822-ben Lichtl Károly vásárolt meg. Kisebb méretekben dolgozott Müller képkereskedése a Nagyhíd utcában, valamint Wagner József műkereskedése a Szervita téren. Ezenkívül a vásárokon is árultak képeket.

32 A festők között erős kenyérharc folyt különböző formában, néha még a tisztesség keretein is túl. Egyes megnyilvánulásairól hű képet ad Barabás Miklós önéletírásában.

33 A képek ára a század első évtizedeiben elég rohamosan változott. Ez vonatkozik az arcképekre is. Schorn bécsi festő Berzsenyi képét 25 ft-ért festi meg, Kazinczy kedvence Donát 1816-ban 70 ft-ot kér egy képért. Simó Ferenc 1823-ban 100—120 ft-ot. Viszont a 30-as években már 125—200 ft-ba is belekerül egy arckép. Persze vidéken jóval kedvezőtlenebb volt a festők helyzete. Erről Kazinczynak Kiss Sámuel debreceni festő- és rajztanárral folytatott beszélgetéséből tudunk. Kazinczy érdeklődésére, hogy mit csinál itt [Debrecenben], ez volt a válasza : „Semmit. — De mégis ? — Nem lehet Debreczenben semmit, mert itt nem kell rajzolás, sem festés.— Hát minek a professzor, minek fizetik ? — Én nem tudom. — De legalább portretíroz ? — Itt az sem kell."

34 Aránylag szerencsésebb helyzetben voltak a muzsikusok, akik különösen télen igen jól kerestek, ahogyan Váradi Szabó János tájékoztatja Kazinczyt: „Közzülük a' valamire valók meg keresnek esztendőnként 3000 fr-tot. Vágynak ollyanok is a'kik 4000 frt-ra felviszik jövedelmeket, mert egy órát 3 írtért adnak és a'ki 2 frtért tanít óránként, bürgerlich. . . Ezek az emberek valósággal játszanak a' pénzel, az idővel 's a' világgal."

35 A pesti evangélikus iskola az 1820-as években, éppen Egger működésének idején rohamos fejlődésnek indult. A tanulók száma megkétszereződött (90-ről 169-re emelkedett). A Deák téri iskola zsúfolásig megtelt a pesti polgárok gyermekeivel, ennek megfelelően a tantestület is állandóan bővült. Egger tanártársa hözülHoffman Péter a felső osztályosokat tanította. Hihetetlen munkabírással rendelkezett: napi nyolc órát tanított, s az éjszakai órák egy részét önképzésre használta fel. Itt működött még Kriek Sámuel, Halubka Pál, Balassovics Lajos, Kaufmann Károly. Az alsó osztályban oktatott Stuhlmüller Sámuel, aki az 1830-as években Petőfit is tanította. Kánya Pál is ebben a tantestületben vált Pestalozzi lelkes hívévé. Az iskola állapota és szelleme lehetővé tette, hogy Egger egyénisége mind nevelői, mind művészi szinten a maga teljességében kibontakozhassék. Útja végleg elvált a Vay-családtól. 1822-től kezdve a Dreikronengasséban, 1827-ben az Űjvásártér 266. sz. alatt lakik, ahol 1828-ban Kazinczy is meglátogatta. Majd 1830-ban a Fehérhajó u. 63. sz. alatt bérelt lakást.

36 Nevelői működését elismerés kísérte, nyugalomba vonulásakor, 1830. okt. 21-én ezüst serleget kapott iskolája egyházi főhatóságától. Amint az eddigiekből kiderül Egger nemcsak mint rajztanár kiváló, hanem korának egyik neves festője is volt, akinek a művészetében a XIX. század törekvései valósulnak meg. A XIX. század első évtizedeinek festőművészetét a biedermeier stílus jellemzi. Ez a polgári művészeti irány a klasszicizmus és romanticizmus visszahatásaként jött létre, s benne az emberiségnek a napóleoni háborúk utáni fáradtsága jut kifejezésre. Nem mély eszmeiség, hírnévre törekvő hősiesség, hanem a biztonságát a családban és otthonában kereső ember egyszerűsége lelkesíti a biedermeier művészt. Kicsinyességgel határos, tárgyilagos ábrázolásmódja levegőtlensége miatt nem találta meg az utat a realizmushoz, sőt attól egyre távolodott. Egy érdeme azonban elvitathatatlan: felkeltette a társadalom érdeklődését a festészet iránt. Fő ága az arcképfestészet volt, amely személyes jellegénél fogva alkalmasnak mutatkozott újabb és újabb társadalmi rétegek 271