A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Komoróczy György: A gazdasági élet első hónapjai a felszabadult Bihar megyében (1944. november–1945. március)

tásában a berettyóújfalui Nyíri Malom működése révén, ahol 1945 jan. 3-án a későbbi üzemi bizottsághoz hasonló jellegű társadalmi vezető szerv intézkedései tűnnek föl. E szerv a tulajdonos félreállításával üzemvezetőt állított a malom élére, s mellette 6 bizalmit választott az üzem összefogására. A tulajdonos „egy szakmunkás fizetésének megfelelő összeget kap havonta". A malomnak akkor 49 munkása volt, ebből 2 vezető. Az üzemi őrlés egyébként már 1944 dec. 12-én kezdődött meg. Az üzemi bizottság jellegével bíró vezetői kollektíva megszervezésével a főispán is egyetértett, sőt bizonyos fokig kezdeményezte, amikor január 3-án kiadott rendeletében megállapította: mindenkinek érdeke, „hogy világos kép alakuljon ki az üzlet menete, pénzbeli elszámolása stb. illetőleg (! így,) nehogy a malmot állandó gyanúsítások és támadások érjék." A malom bevétele egyébként 1944 nov. 21. — dec. 31. között 50 476 p., kiadása 46 044 p volt, a haszon tehát 4432 p-re rúgott.

65 Ez a vezetőség, funkcióját tekintve, föltétlenül az üzemi bizottságnak felelt meg, amely Biharban szinte észrevétlenül alakult meg a korábban Szegeden és másutt életrekelt bizottságokhoz hasonlóan. Minden esetre ez is megelőzte az Ü.B.-k 1945 febr. 15-i szabályozását az iparügyi minisztérium 50000(100) 1945 számú rendelete által.

66 Amennyire támogatta a termelés megindítását és fejlesztését célzó kezdeményezéseket az önkormányzati hatalom, annyira ellenzett minden túlzást, amely látszólag ellentétben állt a kormány általános politikájával. 1945 jan. 5-én Nagyrábén a községi „Demokrata Népfront Pártelnökség Választmánya" kérte a helyi malom községesítését azzal a megokolással, hogy 1912-ben szövetkezeti hengermalomként épült föl, de az 1940-es években csődbe jutott s egy „többszörös malomtulajdonos" vette meg a szövetkezettől. A főispán a kérelmet jan. 17-én azzal utasította el, hogy „a kormány a magántulajdon elvének alapján áll", a malom tehát nem községesíthető.

67 Az élet egyes helyeken felvetette a tőkés magántulajdon korlátozásának, sőt néha felszámolásának kérdését, ezzel bizonyos értelemben antikapitalista mozzanatokat állított előtérbe, de az ország gazdasági helyzetének helyes felmérése az ilyen igények teljesítését általánosságban akkor még nem tette lehetővé. Hasonló helyzet alakult ki Pocsaj községben, ahol a malmot a község 1944 nov. 13-a előtt a saját kezelésébe vette, miután a bérlő elmenekült. Az üzemeltetést a község magára vállalta. A képviselőtestület a nemzeti bizottsággal egyetértésben a visszaadásra irányuló minden kérelmet elutasított olyan megokolással, hogy „a malom üzemi vitelénél a községi lakosság érdekeit, nem pedig az üzleti nyereséget tartja szem előtt."

68 A csökmői malomnál a községesítés nem következett be, miután nov. 8-án az üzemeltetést a korábbi tulajdonos kezdte meg. De az anyagellátás körül nehézségek álltak fönn, s emiatt a további üzemeltetésről nem kívánt gondoskodni. A főispán jan. 4-i rendelete szerint a tulajdonosnak szorgalmaznia kell az üzemanyag biztosítását, s ha nem teszi „kénytelen leszek elrendelni a községi elöljáróságnak, hogy a malmát vegye zár alá, ill. házi kezelésbe."

69 Az őrletés gyorsabb menetére hasznosnak bizonyult a szovjet katonai parancsnokság 1944 dec. 13-án kiadott rendelete amely „a vármegye területén levő összes malmokat a katonai őrlés alól mentesítette:" ez időtől kezdve az üzemanyagról a községeknek, illetve tulajdonosoknak kellett gondoskodniuk. Ugyanezen a napon az alispán arról intézkedett, hogy minden község „az őrlést megszakítás nélkül folytassa, a lakosság kenyérellátását biztosítsák."

70 * * * 14* 211