A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Komoróczy György: A gazdasági élet első hónapjai a felszabadult Bihar megyében (1944. november–1945. március)

Már 1944. novemberben a főispán és az alispán közösen rendelték el az ipari üzemek összeírását; ezeket a rendelkezéseket főhatósági állásfoglalással szentesítette és országos méretekben terjesztette ki az iparügyi miniszter 1945 jan. 12-én 50000/1945 Ip.M.sz. alatt kiadott rendelete, amelyet az alispán január 17-én tett közzé. Az alispáni zárójelentés Bihar megyében 8 üzemről számolt be, felsorolva az anyagkészletet, a tulajdonosokat, a munkaerő helyzetet.

71 A malmokon kívül lényegében csak a „Szegedi Kenderfonó Kikészítő Uzemé"-ről Komádiban, valamint az „Erei Miklós és Vécsey Pál Kenderkészítő Telep" Dobai pusztai elhelyezéséről tud. Utóbbit a háború elpusztította, a telek leégett. Fentieken kívül, nagyobb jelentőségű volt a Sarkadon működő „Alföldi Cukorgyár", amely a márciusban kelt jelentés idején már teljes kapacitással dolgozott.

72 Kisebb üzemek voltak az olajsajtolók, átlagosan napi 100—200 liter teljesítőképességgel; a biharnagybajomi napi átlagban 5 q sajtolására volt képes. Ezeknek egy része sem dolgozott nyersanyag hiány miatt.

73 Mindenütt elsőrendű hiánycikk volt az üzemanyag: az olaj, kenőzsír, benzin, szén stb. Talán éppen ezért váltott ki osztatlan örömet a NEPLAP-nak 1945 március 24-i híradása arról, hogy a szovjet katonai parancsnokság egyelőre „60 tonna petróleumot, 20 tonna benzint és 20 tonna olajat" juttat a magyar mezőgazdaságnak, ,,hogy táplálja a traktorokat."

74 Az üzemeken kívül a kézműipari tevékenység megszervezése is a közigazgatás egyik lényeges feladatát képezte. 1944. dec. 6-án az alispán az iparengedélyek felülvizsgálatáról intézkedett oly értelemben, hogy az I. fokú iparhatóságok minden igazolványt kötelesek láttamozni és a fennálló adótartozást felülvizsgálni. A rendelkezés tehát az élet megindulásához szükséges tehervállalás kötelezettségét is szem előtt tartotta, továbbfejlesztve a főispánnak nov. 27-én kiadott utasítását, amely előírta, hogy „csakis azon iparágak (! így) bírnak érvénnyel, amelyek hátlapján hivatalom láttamozása rá van vezetve."

75 Akkor még a főispán gyakorolta ezt a jogot, amely a közigazgatás fokozatos megszilárdulása révén a régebbi jogszabályoknak megfelelően visszaszállt a főszolgabírókra. Az ipar megszervezésének egyik feltétele az iparági önkormányzati szervek munkába állítása volt. 1944 dec. 20-án a berettyóújfalui főszolgabíró intézkedett a járási ipartestület tisztújító közgyűléséről.

70 Országos illetékességgel 1945 január folyamán 50027/1945 Ip.M.sz. alatt ugyanezt elrendelte az iparügyi miniszter is. A rendeletek folytán 1945. január—február havában valóban újjáalakultak, sőt egyes helyeken bővültek is a járási ipartestületek.

77 Ha nem is lázas ütemben, de vidéki viszonylatban elég gyorsan megindult a tőkeképződés; a termelési kedvet és az élet lélegzését a hatóságok mindenben támogatták. Megszűnt üzemek újraszervezéséhez kértek segítséget különböző falvakban, többek között Berettyóújfaluban január végén.

78 A nemzeti bizottságok — helytelen elvből kiindulva — több esetben fékezték egyes üzemtulajdonosok szervező munkáját. Nyilvánvaló, hogy ez akkor káros volt, miután az állam érdeke a termelés folyamatosságának biztosítása volt. A helyi szerveknek egyszer-egyszer elfogult és a termelés országos összefüggéseit nem látó s ezáltal fékező szerepére utalva az iparügyi miniszter 1945 márc. 14-én felhívta a főispán figyelmét, hogy hárítsa el a visszatérő iparosok iparjogosítványának elismerése elé gördülő akadályokat. Később az érdekeltek amúgyis igazolhatók lesznek.

76 A kézmű- és kisipar kibontakozását azonban minden támogatás mellett is nagymértékben akadályozták a háborús veszteségek és az alaptőke hiánya. Eze212