A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Komoróczy György: A gazdasági élet első hónapjai a felszabadult Bihar megyében (1944. november–1945. március)

céljából semmihez sem juthatott hozzá. „A szabad munka utáni vágy" a felszabadult területek minden dolgozóját érdekeltté tette az újjáépítésben még akkor is, ha sok kérdésben nem értett egyet a politikai gyakorlattal. Ugyanakkor a tőke is gyarapodni akart, csak hogy a régi módszerekkel, s ez a helyzet, ha eleinte feledtetni látszott az osztályellentéteket, később mégis fölemelte a zsilipeket és szabaddá tette az osztályharc különböző formái. „Az újjáépítés lendületes megkezdése egyben a nagytőke hatalma elleni munkástámadás is volt", amely a gyárért, földért, üzemért való felelősséget állította szembe a közönnyel, lemondással, érdektelenséggel.

60 A felszabadulást követő első hónapokban szó sem lehetett arról, hogy az önkormányzati szervek a nagytőke hatalmát az iparban korlátozhassák. Viszont voltak középtőkések, akiknek korlátozása már korán megindult, s ez valóban harcot jelentett már a kezdeti időben is. Ilyen tőkések főként a malomiparban helyezkedtek el, s ezeknek nagy része az első hónapokban érezhette a tőke elleni támadás kezdetleges szándékát, megnyilvánulását. Az ipar termelő munkája és a kereskedelem elosztó hálózata a felszabadulás első napjaiban bénultnak látszott: sem árukészlet, se megfelelő személyzet és hálózat nem állt rendelkezésre 1944 őszén. De a hiányosságokat az élet igényei viszonylag gyorsan megszüntették és a meginduló szervező tevékenység felszínre hozta az ésszerűnek látszó lehetőségeket. Debrecenben 1944 december 5-én — mások szerint 16-a körül — megalakult a Szakszervezeti Termelő Bizottság, amely az ipari és üzemi munka megszervezésében Bihar megyére is kiterjedő hatósugárral működött. A Néplap 1944 dec. 17-én cikket közölt e kérdésről, amelynek nagy jelentősége megmutatkozott a további szervezőmunkában, miután felhívta a figyelmet arra, hogy „ahol a vezetők elmenekültek, ott elsősorban az üzem munkásai jogosultak átvenni az üzem vezetését."

01 Bihar megyében a Néplapot több község járatta, feltételezhetően mozgósító jelentősége volt ott is e cikknek. Az ipari termelőtevékenység jeleivel már december előtt is találkozunk, természetesen a régebbi tulajdonformák között. Az alipán (Nagyvárad) még 1944 nov. 8-án rendelte el, hogy a vármegyei szovjet katonai parancsnokság utasítása folytán „valamennyi gyár, üzem, üzlet és műhely azonnal kinyitandó és a munka mindenütt megkezdendő. . . Acél az, hogy a gazdasági élet a legrövidebb időn belül azonnal helyreálljon."

62 Nemcsak a rendelet hatása alatt, de a kialakult helyzet valóságának megfelelően jelentette be a derecskéi járás főszolgabírója nov. 27-én, hogy „nagy nehézséggel a malmok is tendbehozattak; a szükséges anyagokat (szíj, olaj stb.) részben a cséplőgépektől vettük el, részben (szén) az elmenekültektől vettük igénybe. Üzemképessé tétele után, családtagonként egységes gabonafejadagot számítva, eszközöltünk magánőrléseket", vagy búzát cseréltek ki lisztre. Ez alkalommal javasolta a katonai őrlések összefogását, és egységes megoldását.

63 Ahol a tőkés távol volt, vagy nem kívánta megszervezni a termelést, ott az önkormányzati hatalom — akár a tulajdonos jogainak korlátozásával is — azonnal intézkedett. A főispán 1944 nov. 30-án utasította a biharkeresztesi járás főszolgabíróját, hogy „a berekböszörményi malom élére állítson hatósági biztost;" gátolja meg a helybelieknek a Nagyváradra való lisztcsempészését, egyben gondoskodjék a hozzá utalt községek gabonájának őrléséről. Az utasításnak már dec. 2-án eleget tettek.

64 A spekuláció kezdődő csírájára jellemző, hogy Nagyváradra az akkori kb. 2 P-ős ár helyett 12 P-ős áron szállítottak lisztet. A munkások cselekvő beavatkozásának jeleit láthatjuk a termelés irányí210