A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A debreceni Csokonai Színház 100 éves történetéhez

Az első színtársulat Kelemen László vezetése alatt működött néhány tehetős pártfogó támogatásával. Az egyenlőtlen küzdelmet azonban az állami támogatást élvező, német nyelvű színházzal Budapesten csak néhány évig tudta vállalni és 1795-től már vidéki városokba áttelepedve igyekezett magát fenntartani. E feloszlott társulat néhány tagja jött le Debrecenbe 1796-ban az őszi nagyszabadságra, hogy a Fejérió szálló udvarán az első magyar nyelvű színielőadás tartásával, a város művelődéstörténetének egy új ágát indítsa el szép, de küzdelmes útjára. Az első próbálkozás azonban nem sikerülhetett, mert két évvel később Wesselényi így írt a város főbírájához mikor az általa támogatott színtársulat Debrecenben való működésének útját egyengette: „Szívesen fájlaljuk, hogy egy bizonyos futó társaság a játékszín becsét és fényét porbataposván, elhomályosította a Nemzetes (Főbíró) úrnak és több magyar érzésű honosunknak a játékszín hasznáról elhitt várakozását."

2 Azt a küzdelmet, melyet a színjátszás híveinek meg kellett vívnia Debrecenben ebben az időben, hűen tükrözi Szűcs István 1871-ben írt alábbi megállapítása: „A színpad az élet e hű tüköré, mely az ember minden szenvedélyét és gyarlóságát, erényét és gonoszságát hatásos képekben mutatja elénk, jó ideig nem volt a puritán színezetű Debreczenben rokonszenvnek tárgya."

3 Sőt leírásában hosszan fejtegeti, hogy elődeink összetévesztették a színpadot a szószékkel „(honnan intő szavakban folytonosan csak erény hirdettetik)", és rossz szemmel nézték, hogy ott a költői igazságszolgáltatás örök szem előtt tartásával egyaránt bemutatták a jót és a rosszat is. E megállapítást azonban nem lehet a város összességére általánosítani, mert az 1798-ban jelentkező újabb színtársulatot már támogatásába fogadta a város vezetősége, kik között mindig akadtak kellő számban a nemzeti színjátszásért rajongó támogatók. A pest-budai első rövid életű nemzeti színtársulat megalakulása után két évvel 1792-ben báró Wesselényi Miklós pártfogásával Erdélyben, Kolozsváron alakult meg az újabb nemzeti színjátszó társaság, melynek működése azonban már hatalmas erővel terebélyesedett ki. Erdély városait egymás után hódította meg a színtársulat és népszerűsége csak egyre fokozódott. Ez bátorította fel Wesselényit, hogy már korábban ismertetett levelével támogatásra kérje fel a város vezetőségét. A kérelem nem talált süket fülekre és a város vezetősége június 28-án kedvezően válaszolt úgy, hogy 1798. augusztus 18-án Wesselényi és a város vezetősége között létre jött a megállapodás. Sőt augusztus 11-én a Nemzeti Játékszíni Társaság néven az erdélyi színészek egy része Ernyi Mihály vezetésével már a Fejérió szálló e célra átalakított szekérszínében előadást tartott. Az első szerződés szerint: „1. Kezdődnek az árendás esztendők ezen folyó (1798) esztendőben esendő October hónapnak utolsó napján. De mivel a játszó Társaság már ezen hónapnak 11 napján elkezdette a játszást, és a jövő Dienes napi vásárkor is játszani fog, ezen darab esztendőre fog a Méltóságos Director úr két ángárián 50 Rh. (Rhénes) forintot fizetni. 2. Az árenda summája lészen esztendőnként száz, idest 100 Rh. forint, melyet tartozni fog a Méltóságos Director úr angáriánként és anticipiató fizetni." Az első színtársulatban már ismert nevű színészek vettek részt és elnyerték

4 a lakosság szeretetét. Az előadásokat ismertető színlapokon feltüntetett „Játszó Személyek" lassan már nem komédiások a közönség szemében. 162