A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A debreceni Csokonai Színház 100 éves történetéhez

Egykorú hiteles tervrajz vagy pontos leírás nem maradt fenn a Fejérió szálloda udvarán játszószín céljára átalakított deszka szekérszínről, de annyit tudunk róla, hogy már az igénybevétel alkalmával komoly javításra szorult és díszes külsővel nem rendelkezett. A burkolata döngölt föld volt és a színpad részére alacsony dobogószerű rész volt kialakítva. Fűtéséről szó sem lehetett és egy-egy nagyobb eső esetén a helyiség beázott. Hetenként négyszer játszottak: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton; „nagyvásár hetében pedig minden nap nyitva lévén a Theatrum," amint azt a színlapon közölték. Felismerve a nemzeti színjátszás komoly lehetőségét a magyar nyelv mind szélesebb körben való népszerűsítésére, egyre többen akadtak támogatói a városon kívül is. így 1804. november 7-én özvegy gróf Károlyi Józsefné Bécsből Meszena Sándor polgármesterhez intézett levelében azt a reményét fejezi ki, hogy „Debreczen város, — hol vásárok alkalmával oly sokfelőlrőli összegyűlése van a vidéki értelmiségnek — nemsokára egy a színészet számára alkalmas állandó helyiséget fog adományozni; addig is e város iránti megkülönböztetett jóindulatának bizonyságául, Brunner Sámuel meghatalmazottja által, a színészethez tartozó több rendbeli bútorokat és ruhákat oly világos kijelentéssel ajándékozza a városnak, hogy azon darabok soha Debreczenből máshova ne vitethessenek." Az első erdélyi színtársulat a szerződése lejárta után visszament Kolozsvárra és Debrecenben maradt tagjaival kötött most már a város szerződést a színjátszás továbbvitelére. A város biztosította részükre az épületet, valamint a korábban kapott felszereléseket. Minthogy a színjátszással szemben a város közönségének a megbecsülése egyre jobban érezhetővé vált, 1810. október 6-án Gulácsi Antal mint a színház haszonbérlője azzal a kéréssel fordult a város elöljáróságához, hogy a téli hónapokban az előadásokat az akkori Czegléd (ma Kossuth) utca sarkán állott vargaszínben tarthassa meg. Ez az elhelyezés, bár nem volt sokkal jobb az előbbinél, előnyt jelentett mind a közönség, mind a színészek részére. Sőt mikor 1811. április 3-án a város délkeleti részét elhamvasztó nagy tűz alkalmával a Fejérió szálló udvarán levő játékszín is leégett, — véglegesen beköltözött a színtársulat a varga-színbe. A Károlyiné által adományozott igen értékes felszerelés egy nagy részét 1807-ben a színészekkel együtt Pozsonyba szállították az országgyűlés alkalmával tartandó színielőadásokra és visszaszállítására már nem kerülhetett sor, mert időközben oly sok adóssággal terhelte meg a társulat, hogy 1810-re az teljesen elveszett. A Debrecenben maradt kisebb részt a város vezetősége és a közönség nagy áldozatokkal pótolta, illetve kiegészítette. Wesselényi és a város között a szerződés az 1800-as évek elején ismét létrejött és ez biztosította a megfelelő szintű művészi színjátszást. A közönség szeretete és támogatása mindinkább bensőségesebbé vált. 1809-ben még a Fejérió szálló udvarán levő játékszínben elkészítették az első „logikát" (páholyokat), melyeket már létesítésük idején kibéreltek. Hat darab 4 személyes páholy készült. „Mindegyik Logi ki volt spallírozva, a könyöklője veres gyolccsal beborítva, a gyolcs alja pedig kipaszomántozva." A város lakossága kisebb-nagyobb ajándékozással járult hozzá a színház fenntartásához. Sőt Auer András debreceni kereskedő „1810 január 1-én egy szép levél kíséretében tekintélyes összeget küldött Ernyi igazgatóhoz, melyet új esztendei ajándékul nyújtott a magyar nemzeti Társaság azon 4 érdemes tagjának, kik az elmúlt 1809 esztendőben íi* 163