A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)
Tanulmányok - Varga Antal: Az 1693. évi debreceni felkelés
Sajnos, a tanúkihallgatási jegyzőkönyvek egy része nincs meg, a meglevők is szűkszavúak. Ennek ellenére is világosan megállapítható a peranyagból, hogy a bíróság elé állítottak legfőbb bűnéül a vezetőkkel és a tanács határozatával való szembefordulást tekintik. Főbenjáró bűnnek tekintik a régi városvezetőség leváltását, új elöljáróság választását, a hatalom tényleges átvételét. Lázadóknak minősítették őket, s először mindnyájukat halálra ítélték. A nyomozás alapján az 1693. december 14-i feljegyzés szerint a felkelés fővezéreit Varga Dávid és Szemere János személyében jelölte meg a bíróság, akik a jegyzőkönyv szerint mind maguk, mind mások által fellázították a népet a város vezetősége ellen, s azokat a tanács határozatával ellentétes magatartásra biztatták. Feljárták az utcákat, bujtogattak, titkos éjszakai gyűléseket tartottak, majd a tanács ellen fegyvert fogtak, megakadályozták a menekülést, új városi vezetőséget választottak, a kapukat fegyveresekkel állatták el, a távozni akarókat megbírságolták, megverték, megsebesítették. 17 Hasonló alapon mondták ki Majtényi András bűnösségét is, különösen a város vezetőinek gyalázása miatt vonták felelősségre. A tanúk szerint Majtényi András a következőket mondta a henteseknek: „Mégis attok ezeknek a Vásár Bíráknak húst, bolondok vattok, mert én nem adnék." E mellett szidalmazta, kisebbítette a bírákat, noha hasonló vétkéért már egyszer megkövette a bírákat, s ígéretet tett, hogy tartózkodik azok szidalmazásától. 18 1693 novemberétől a következő év derekáig tartott a per, amelynek során az eddig említetteken kívül a felkelésben való részvétel miatt vádat emeltek Csorvási István, Hajdú Péter, Nagy Lőrinc, Oláh Mihály és Német Mihály ellen is. Varga Dávid és Szemere János ügyében 1694. március 29-én hoztak ítéletet. Mint említettük mindkettőjüket halálra ítélték, mint főbűnösöket. Később azonban megváltoztatták a halálos ítéletet több tekintélyes polgár közbenjárására. A bíróság azonban kegyetlen volt a kegyelemben is, mert a megváltoztatott ítélet embertelen és megszégyenítő volt a felkelés vezetőire nézve, mint ez a következő ítéletből is kitűnik: „Hóhér kezébe adatván, fejébe szalmakoszorú tétetvén, és az utcákon meg hordoztatván, a városból kiverettessék, soha többé a Városba való lakása ne engedtessék, sőt ha itt találtatik, halál légyen fején, azon felül minden jószága confiscáltassék." 1 ® Hasonló büntetést szabtak ki a bírák Szemere Jánosra is, de mint a jegyzőkönyv megjegyzi: „Similiter Szemere János, de az executio előtt közönséges halállal meg hólt." Nem sok képzelő erő kell hozzá, hogy mi lehetett a „közönséges halál" oka. A vizsgálati fogság szörnyű körülményeire kell gondolnunk, amit megerősít a Varga Dávid enyhítő körülményeinek felsorolásánál az „eddig való sanyarúsága" megjegyzés is. Valószínűleg a városból való kiűzése után ő is hamarosan meghalt, mert felesége 1695. február 17-én saját személyében kérte, hogy visszaköltözhessek debreceni házába. 20 Majtényi (Majtini) Andrást még előbb, 1693. december 14-én ítélték halálra a felkelésben való részesség miatt, mert a bírák indokolása szerint: „bebizonyosodott hamis hitűsége, és hogy a N: Tanácsot sok ízben, úgy a Praedikátorokat is mocskolta, hamisította, szidalmazta." Árváira való tekintettel, hóhér kezébe adták, megszalmakoszorúztatták, nyelvénél fogva kivezették a városból, és örökre eltiltották a városba való visszatéréstől, és e mellett háza elhányását is elrendelték. 21 Nagy Lőrinc felett 1694. április 26-án ítélkeztek. Az ítélet szövege nagyjából ugyanaz, mint a Varga Dávidé. Előbb őt is halálra ítélték, majd mégis megke154
