A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Varga Antal: Az 1693. évi debreceni felkelés

gyelmeztek neki, méltányolták „eddig való Sanyarúságot, öreg emberségét és Pogány kézbe vetését.''''

22 Czakó János elítélése 1694. május 6-án történt. Előbb őt is fejvesztésre ítélték, majd „becsületes emberek könyörgésekre'''' kegyelmet kapott, s az újabb ítélet szerint: „Hóhér által meg szalmakoszorúztatván, nyelvénél fogva ad loci supplicii kivitessék, s ott maga meg kiáltván, hogy halálra méltó volna, a városból kiközösíttessék."

23 Ugyanezt a büntetést kapta Hajdú Péter is.

24 A jobbmódú polgárokkal szemben enyhébb volt a bíróság ítélete. így Oláh Mihályt, aki a város vezetésében előzőleg is részt vett, csak azzal vádolták, hogy „kötelessége ellen magát a köznép közé egyelítette. (így!)" és a Mester—Csemete utcakapitányság 3 lovát elvitette a felkelőkkel, amiért aztán kártérítésre kötelezték.

25 Egy későbbi tárgyaláson azzal igyekezett menteni magát, hogy ő a lovakat a Nagy Lőrinc parancsára adta ki három embernek: Nyilas Mihálynak, Deák Mihálynak és Barta Istvánnak. Ezek azonban azt vallották egybehangzóan, hogy ők azt a három lovat a kertek alól éppen az utcakapitány parancsára hozták vissza.

26 Villás Péter sem kapott büntetést, pedig ő is rágalmazta, gyalázta a tanácsot. Azt a hírt terjesztette a városban, hogy a bírák és esküdtek „az Adóba szedett Pénzt csuporral mérték eZ".

27 Később azzal mentegette magát, hogy ő ezt egy tanácsbeli embertől, Németh Mihálytól hallotta, ami azután be is igazolódott.

28 Nem büntették meg őket. A gazdagabb polgárok közt is volt a városvezetőknek ellenzékük, s ezeknek az ügyük is a bíróság elé került, de enyhe büntetést, inkább csak pénzbírságolást kaptak, s az ellenük folytatott perben főleg csak a megfélemlítés volt a bíróság célja. így pl. L. Szabó András azért került bíróság elé, mert „a Bírákat mindenkor mocskolta, rágalmazta", s a Várad utcában a hatósági embereknek szemébe mondta: „hamisak vadtok, és úgy cselekedtek".

2

® Egy jómódú gubacsapó mester, Csapó Nagy Mihály is a bírák elé került a felkelésben való részesség miatt. Tagadott, nem kapott büntetést.

30 Ugyancsak a jobbmódú emberek közé tartozott Diószegi Péter is, aki elégedetlen volt a tanáccsal szemben a mintegy 30 főnyi debreceni görög kereskedő hatósági dédelgetése miatt. Nem is tagadta, hogy sok ember fülehallatára a következőket mondta: „Ezeket a görögöket kitudhatná a városbúi a Tanács, de ezek a Bolt Bírák tartyák benn és oltalmazzák, mert . .. Selyem övet adnak nékik a Görögök, meg a Bírátok is bársonyban jár". Diószegi Péter „rágalmazásért''' nyelvváltság címen 100 forint pénzbüntetést kapott.

31 Jenéi Bernáth János is szidalmazta a tanácsot, de vele nem tudott boldogulni a bíróság, mert nemes ember volt.

32 Vele másként kellemetlenkedtek. Hároméves huzavona után végül is olyan választás elé állították, hogy vagy aláveti magát a város joghatóságának, vagy kiköltözik a városból. Nyakas ember volt, inkább az utóbbit választotta, s eme elhatározását a következőkben közölte a szenátussal: „Engemet tovább kegyelmetek ne tartson debreceni lakosnak, elvonom szegény cselédemmel nyomorult fejemet csak egy földkunyhóban is, ha harmadnapjában eszem eleget is."

33 Úgy látszik, hogy a patrícius városvezetők ezt az alkalmat használták fel, hogy a velük már előzőleg is többször szembeszegült nemest térdre kényszerítsék. Jenéi Bernáth János pedig dúsgazdag ember volt, amit az bizonyít leginkább, hogy 1692-ben 11 097 forintot követelt a várostól, amit az előző hét évben adott folyamatosan kölcsön.

34 A bíróság élesen elválasztotta a felkelőktől azokat a személyeket, akik a zűrzavart felhasználva, magukat fegyverekkel ellátva, közönséges rablóként garáz155