A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Módy György: Polgár és Szentmargita 1848–1612 között

halastavaknál és malmoknál dolgozó ácsok konvenciójába.

48 A halastavakat nemcsak az officialis, hanem a püspöki provizor, a számadáskönyveket 1493-tól vezető Ósi György maga is személyesen ellenőrizte az allódiumokon folyó munkákkal együtt.

49 Polgár és Szentmargita, mint láttuk, 1501-től Bakócz adományából az egri káptalané. A két birtokról a már említett modenai Hippolit-kódexekben az 1501. évi püspöki számadásból vannak adataink 18 szabolcsmegyei helység gabonadézsma-jegyzékében. Szentmargita (Zenthmargytha) 78 kepe gabonát, 26 kepe árpát, Polgár (Polgary) pedig 57 kepe gabonát és 37 kepe árpát szolgáltatott. A feljegyzett falvak tizedjeiből kiviláglik, hogy csak Büd-ön (Bewod) volt nagyobb a tizedköteles gabonatermés.

50 Véleményünk szerint mindkét helység az 1530-as évekre rálépett a mezővárosi fejlődés útjára, éppen úgy mint korábban a közeli Böszörmény, Csege, Szentgyörgy, Újváros és Mezőtárkány. A már ismertetett 1544. és 1569. évi adatok oppidumnak is mondják mindkettőt. Az bizonyos, hogy a XVI. század második harmadában már a leggazdagabb és legnépesebb nyugatszabolcsi települések között voltak. 1554-ben Szentmargitának 70, Polgárnak 65 portáját írták össze, ugyanekkor Böszörmény 74, Újváros 70, Nádudvar 65 portával szerepel.

51 Szabolcs megye már idézett 1556. évi dézsmajegyzéke alapján Balogh István a következő valószínű lélekszámokat adja: Polgár 405, Szentmargita 375, Böszörmény 430, Újváros 430, Nádudvar 1410. A jegyzék Polgáron (Polgary és Pologár) 81 nevet tüntet fel, ebből 73-an fizettek bárány-, és gabonadézsmát, 6-an csak bárány dézsmát és ketten kereszténypénzt. Szentmargitán (Zenth Margitha) az öszszes adófizető 75, ebből 53 bárány-, és gabonadézsmát, 4 csak báránydézsmát, 18 kereszténypénzt fizetett.

52 Balogh István következtetései nyomán megállapíthatjuk, hogy a megye területén a főtermény a búza és a rozs volt, az árpa és a zab termesztése a megye déli részén — a nádudvari járásban — és éppen a minket érdeklő dadái járásban volt jelentékenyebb. Polgáron 126 kepe és 8 kéve búzát valamint 2 kepe és 15 kéve rozsot szedtek be dézsmaként. Szentmargitán pedig 10 kepe és 15 kéve búzát és 4 kéve rozst. A kaszált gabonát holdszámra összesítették s a jobbágy dézsma fejében holdanként 6 dénárt fizetett. Szentmargitán 72 hold búza volt dézsmaköteles. Balogh feltételesen következtetett a gabonatermésre is. Szerinte Polgár 1420 Vz kepe — 1619 köböl — búza és 28 kepe — 32 köböl — rozs, Szentmargita pedig 116 !4kepe — 422 köböl — búza és 1!4 kepe — 1,5 köböl — rozs után adott dézsmát. A dadái járásban Eszláron és Rakamazon, a nádudvariban csak Nádudvaron nagyobb a gabonatermés számított értéke. Emellett Polgáron 5% kepe és 2 kéve illetve 22 hold, Szentmargitán pedig 7,5 hold árpa volt a dézsma, amiből 66 kepe — 119 köböl — illetve 15 köböl árpatermésre lehet következtetni. A járásban csak Eszláron nagyobb az árpatermelés számított értéke.

53 Polgáron 14-en, Szentmargitán 10-en fizettek báránydézsmát. A dézsmált bárányok számából —113 és 83 — viszonyszámként 2288 illetve 1680 db-os juhállományra lehetett következtetni. A dadái járásban csak Rakamazon és Gáván több a számított juhállomány.

54 A szentmargitai káptalani jobbágyok 1534—1545 közötti években szenvedett kárait felsoroló forrás szerint is az állattartás területünkön — de közvetett források alapján — az egész dadái és nádudvari járásban jóval jelentősebb mint a kisvárdai vagy nagykállói járásban. Ez a Hortobágy és a Sárrét gazdag legelőit számítva indokolt is. A juhtenyésztésen kívül számottevő volt a szarvasmarha és lótartás is. 1534-ben a margitaiaktól a tokaji várnagy 138