A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Módy György: Polgár és Szentmargita 1848–1612 között

pozsonyi országgyűlésen a hajdú-szabadság teljes eltörlésére vonatkozó indítványából. Ebben Szentmargitát és a kisebb bihari hajdú-telepeket is felsorolta, ahonnan „mingyárást egybe rohannak és nagy iszonyú rontásokat, pusztításokat, prédálásokat cselekesznek. . . ő felsége oszlassa el őket és tegye jobbágyokká..."

40 II. Mátyás 1613. április 1-én kiadott donatiós-levelében sem szerepel Szentmargita. A polgári hajdúk 1643 évi. statútumai 36. articulusa pedig bizonyítja, hogy a szentmargitai földet „az Folyáson túl" a polgáriak használták.

41 Polgár és Szentmargita történetét 1613-ig kísértük figyelemmel, — ezúttal többet nem is tűztünk ki célul. A továbbiakban XVI. századi gazdálkodásuk felvázolásával kísérletet teszünk a négy éremleletből levont gazdaságtörténeti következtetések kiegészítésére. A két nagyhatárú, jó földű birtok értékes volt már a XV. század utolsó évtizedében. Jól mutatják ezt a zálogba adásuknál illetve adás-vételüknél szereplő összegek. Bakócz udvartartási számadókönyveiben, melyek a bevételekről és kiadásokról az 1493. és 1495. évre megbízhatóan, 1494. és 1496. évekre rekonstruál hatóan tájékoztatnak, mindkettő (Polgary és Margytha) már 1493-ban előjön. Cenzusukra adat nincs, lehetséges, hogy mint a számadáskönyvekből hiányzó kilencedjövedelmeket, ezeket is külön vezették. 1493-ban rendes taksába (taxa ordinaria) Szent György-napkor 50 forintot, Szent Mihálykor 43 forintot fizettek. Mivel ez évben 12 másik falu csak taxa regiát fizetett, úgy gondoljuk, hogy rendes taksa fizetésére Polgáron és Szentmargitán mint új birtokokon került sor. Ugyanebben az évben taxa regia címén Polgár 35 forintot, Szentmargita 43 forintot fizetett, 1494-ben pedig 37, illetve 42 forintot.

42 1495-ben Polgár 48, Szentmargita 50 forint taxa regia-t, és 132 illetve 119 forint rendkívüli taksát (taxa extraordinaria) adott. A taksa összegek alapján mindkettő a legjövedelmezőbb püspöki birtokok közé tartozott; de ezt mutatja a beszedett gabonadézsma is.

43 Adatainkból a termesztett gabonafélék megoszlása nem derül ki. Félévszázaddal későbbi állapot visszavetítése — mely nem indokolatlan — azt mutatja, hogy a búza és a rozs sokkal jelentősebb volt mint az árpa és zab. Nagymértékű állattartásra vet fényt, hogy 1493-ban Polgárról hajtattak disznókat Egerbe s hogy a püspöki provizor ott vásároltatott Forró Barnabás dicatorral igás ökröt, ökröket, borjas teheneket, juhokat. Ugyanott vett búza és árpa vetőmagot, borsót és lencsét — „pro noua Allodiacione". A juhok száma viszonylag nagy volt, ezt a bárányok megyénkénti összesítése is mutatja. A megyei összesítésben a Szabolcsra eső szám erre a két falura kellett essen.

44 A püspöki birtokokon a XV. század végén kiterjedt allodiális gazdálkodás volt. A századvégi urbáriumokban officiolatusként szereplő birtokok a számadáskönyvben allodiumként tűnnek fel. 14 officiolatushoz még további 15 falu tartozott. Ez a majorsági gazdálkodás adataink szerint Polgárra és Szentmargitára is kiterjedt. A kaszáitatásra kifizetett bérek is idekapcsolódnak.

45 Polgáron 1493-ban földesurasági vendégház volt, ahova új ajtókat, ablakokat, kemencét csináltattak s két új asztalt vettek. Adataink szólnak az officialis, Málczay László által használt házról is.

46 A két birtokból származó jövedelmet nagy mértékben növelték a halastavak, halászóhelyek. 1493-ban ezekből 223 forint bevétel volt és Boldog Erzsébet napján a polgári bírák halfogás értékeként még 36 forintot adtak. 1495-ben ugyanezért Polgár 43, Margita 53 forintot fizetett.

47 A halászat fontossága a só-elszámolásokból is kitűnik. Nagyobb mennyiségű sót a halak lesózására Polgárra és Szentmargitára adtak ki. 1494-ben Polgáron kiadták az előző évre járó mennyiséget is, és ugyanakkor a két évi szalonnához való sót, a tíz igás ökörnek és a 137