A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)
Tanulmányok - Módy György: Polgár és Szentmargita 1848–1612 között
zöttük találjuk. 24 Bizonyos, hogy az utóbbit 1572 —1582 között nagy pusztulás érte. 1583-ban, mikor másik török hűbérbirtokosra írták át, évi jövedelme csak a kb. 10 házas helységeknek megfelelő 500 akcse volt. 25 Szabolcs megye nyugati részeinek elnéptelenedése ezalatt az évtized alatt jól megfigyelhető, de az erősen megritkult lakosságú falvak még így is jól őrizték a középkori településrendszer sűrűbb hálózatát. Teljesen elpusztult, elnéptelenedett falu nem volt több mint 10 abból a 150 lakott településből, melyet az 1556. évi dézsmajegyzékből is ismerünk. Az 1570—80-as években az életbizonytalanság mellett a közbiztonság korábbi nagyfokú csökkenése szinte állandósult. A szomszédos birtokosok, tisztjeik és a jobbágyok kölcsönös hatalmaskodásai, a határok miatti összezördülések tovább tartottak. 1573-ban Báthori Miklós mint böszörményi (Bezermen) birtokos panaszolta, hogy jószágait szentmargitai jobbágyok elhajtották. Ugyancsak a káptalan margitai (Zenth Margitka) jobbágyait vádolták 1578-ben 2 lopott ökörnek napkori jobbágyoktól való megvételével és leölésével. 26 1579-ben tizenkilenc szabolcsi nemes tett esküt a káptalan mellett a Polgár (Polgary) és a Báthori Miklós és Zeleméri Miklós tedeji (Thethey) birtoka közötti vitatott Királydomb, Rutkoshát, Hosszúsziget, Kaszibaszeg rétek és határrészek (Kiral Domb, Ruthkos hath, Hozzu Zigeth, Kaziba szegh) ügyében. Szabolcs megye a káptalan javára döntött, a következő évben a határt újra a régi állapotnak megfelelően húzták meg. 27 Az egri káptalan a nagyfokú birtokbizonytalanság közepette is igyekezett gondosan őrködni földesúri jogai felett. 1585-ben Báthori István lengyel királynak és erdélyi vajdának tiltotta meg három birtoka: Polgár, Szentmargita és Örs (Polgár, Zenth Margitka, Eörs) eladását vagy eladományozását. 28 A XVI. század utolsó évtizede sok megpróbáltatást hozott a nyugatszabolcsi településekre. A lakosságot állandóan zaklatták már az 1580-as években a török portyák, az erőszakoskodó tokaji, kallói és szatmári várbeli zsoldosok. A tokaji vár tartozékainak 1581. évi urbáriuma Polgár és Szentmargita szomszédos területeiről jól mutatja a fokozódó létbizonytalanságot, a települések lassú elnéptelenedését és a lakosság elszegényedését. Az egésztelkes jobbágyok száma csökkent, a zselléreké viszont megnövekedett. Tarján, Nánás, Varjas, Dorog, Vid mind fizették a töröknek az adót s ezért és a háborús pusztítások miatt ugyan a jobbágyságra nehezedő terheket valamivel csökkentették; mégis pl. Dorogon 27, Varjason 29 elhagyott telket jegyeztek fel. 29 A megye 1588-ban Kemecsey László szolgabíró vezetésével a falvakban „Zabolcs vármegienek sok insegereol való vallatások''' '-at végzett. Az akció során a falusi bírákat és minden birtokos egy-egy jobbágyát eskü alatt hallgatták meg a kártételekről, pusztulásokról. Portális összeírást is végeztek, mely feltehetően a portaszámok korrekcióját célozta az elszegényedett falvak javára. 66 falu panaszai maradtak fenn s az összeírásban, melynek első része és a vége hiányzik, 95 településről kapunk adatokat. 30 36 falu az összeírásban is és a vallatásokban is szerepel. Ezen kívül 58 csak az összeírásban és 29 csak a vallatásokban jön elő. A korábbi településtörténeti adatok figyelembevételével megállapíthatjuk, hogy a megye nagykállói járásából 19 falu nem szerepel, a nádudvari járásból pedig 21. Feltehetően az irat elpusztult első és utolsó részein voltak felvéve. A kisvárdai járásból csak három falut nem találtunk, a minket elsősorban érdeklő dadái járásból pedig éppen csak Szentmargita hiányzik. Ez utóbbi meggondolkoztató, hiszen a falvak felkeresése és összeírása sorjában történt. így nem valószínű,hogy Szentmargita az irat ma már hiányzó részében szerepelt volna. Arra kell gondoljunk, hogy az 134
