A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)
Tanulmányok - Módy György: Polgár és Szentmargita 1848–1612 között
Voltak, akiket Szendrő várába vittek el és csak jelentős váltságdíj fejében bocsátottak szabadon. 15 1550. évi adatunk szerint viszont a káptalan polgári jobbágyai (de Polgár) ölték meg Bogáthi István két szolgáját a kisfaludi révnél. 16 Dobó István 1548 nyarától lett Eger vár kapitánya és mint provizor a püspöki vagyon kezelője. A széthullóban levő püspöki birtokokból neki kellett a vár és a püspökség fenntartásához szükséges anyagi eszközöket előteremteni. így mind a püspöki, mind a káptalani jövedelmek két harmadát a Tiszán való szabad átjárást és Eszakmagyarország védelmét akkor már egyedül biztosító vár megerősítésére és őrségének ellátására fordították. 1563-tól pedig a jövedelmek egészükben a kincstárhoz folytak be. Temesvár és Szolnok 1552-ben történt elfoglalásával Bihar megye és Szabolcs délnyugati részének hódoltatása is lépésről lépésre haladt előre. Az 1552. évi hadjárat után a védtelen falvak többsége erőszak nélkül, önként meghódolt. Vállalták a töröknek az adófizetést, jövendő sorsukat vélték így biztonságosabbnak. Szatmár, Szabolcs, Középszolnok, Kraszna és Bihar megyék nemessége 1552 novemberében Báthori András erdélyi vajdának panaszolta az ellenség szoros közelségét és a maguk védtelen állapotát. 17 Polgár és Szentmargita környékén az egri ostromra vonult török sereg különben távolabbi vidékeket is fosztogató martalócai nem okozhattak pusztítást. 1554-ben Polgárt 65 portával, Szentmargitát 70 portával találjuk a káptalani birtokok között. Ugyanebben az évben már kénytelenek voltak a töröknek is adót fizetni, tizenhárom más szabolcsi helységgel együtt. 18 Ebben az időben területünkön zsákmányszerző portyák megjelenésével s a hódoltsági adó vállalásával kell számolnunk. Az élet bizonytalanabbá válásával, de semmiképpen sem a népesség és javai jóvátehetetlen pusztulásával. Polgáron mint hódolt faluban 1555-ben is változatlanul 65 portát, Szentmargitán 70 portát számoltak. 1566-ban is ott találjuk mindkettőt a töröknek is hódolt 19 szabolcsi helység között. 19 Ez a terület azonban ekkor még nem hogy elnéptelenedett volna, de éppen Szabolcs megye nyugati részein, különösen a nádudvari járásban a népesség bizonyos akkumulálódását tükrözi a megye 1556. évi dézsmajegyzéke. Balogh István a dézsmajegyzéket — a megye ez idő szerinti legkorábbi gabonaés báránydézsma jegyzékét — gazdaság-, és népességtörténeti szempontból feldolgozta, s a lehetőségeken belül a tizedfizető népesség társadalmi rétegzettségére is következtetett. 20 Polgár és Szentmargita ugyan a XVI. század során nem tudta kivonni magát a hódoltsági adó fizetése alól, de a káptalannak, mint földesuruknak a szolgáltatásokat és a királyi országnak az állami adókat fizették. Az 1569. évi XIX. te, mely a végvárak megerősítésére a jobbágyok 12 napi ingyen munkájáról rendelkezett, az Eger várához teljesítendő munkáknál külön szól az egri káptalanhoz tartozó „duo oppida Polgardi et Szentmargita" parasztjairól. 21 1566-ban Gyula eleste után a török sort kerített a Tiszántúl északnyugati részének szorosabban a hódoltsághoz fűzésére. A szolnoki szandzsák 1571. évi fejadó összeírásában nem találjuk Polgárt és Szentmargitát, — a környékről Csege, Egyek, Zám és Ohat szerepelnek. 22 Viszont a szandzsák következő évi defterében a debreceni náhie 94 adózó falva között vették fel mindkettőt (Bolgár és Szenmargita), 84 házat és 1 templomot Polgáron, 100 házat és 1 templomot Szentmargitán, valamint 250 akcse bérleti díjat „Szenmargit város" közelében fekvő „Nagy-Moronka és kis-moronkai halastó" után Sehszüvár bég kezén. 23 Az 1589. és 1596. évi dicalis conseriptiók Szabolcs megye 62, illetve 46 települését számították a hódoltak közé, s mindkét évben Polgárt és Szentmargitát is kö133
