A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Módy György: Polgár és Szentmargita 1848–1612 között

Bakócz Tamásnak adományozta a zsámbéki és derecskéi uradalmakat s az elzálogosított polgári és margitai uradalmakra való örökjogát.

1 A két falu már 1493-ban szerepel is az egri püspöki számadásokban (Polgary, Margytha). Bakócz Tamás udvartartási számadókönyvében található értékes adatokra visszatérünk a két helység gazdaságtörténeténél.

8 A püspököt kétszer, 1495-ben, majd 1500-ban bevezették Polgár és Szentmargita birtokába, törvényesen már 1495-ben birtokba vette azokat.

9 Bakócz azután mint esztergomi érsek 1501-ben a borsodmegyei Ároktővel együtt mindkét birtokot bizonyos szentmisék elmondásának kötelezettségével az egri káptalannak adományozta. A következő évben királyi hozzájárulással ezeket kivonták Szabolcs vármegye joghatósága alól és statutióval átcsatolták újból Borsod megyéhez, ahol az egri káptalannak nagy birtoktestei voltak. Ide is számították mindkettőt 1511-ig.

10 Bakócz különben az egri püspökség javadalmait 1497-ben rendezett állapotban adta át Estei Hippolitnak, amikor a püspökséget az esztergomi érseki székkel cserélte fel. Erről tanúskodnak az egri püspökség 1501, 1503, 1507 és 1508 évekről való gazdasági számadásait tartalmazó ún. modenai Hyppolit-codexek is. Az adományozott birtokok már a XVI. században is a káptalan legértékesebb birtokai közé tartoztak.

11 Eger és környéke Ferdinánd és Szapolyai János párthívei között többször is gazdát cserélt, de a káptalan birtoklása zavartalan volt. Polgárt és Szentmargitát a Tisza áradásos-mocsaras kiöntéseinek övezete védte, mely az év nagyobb részében járhatatlan volt. A XVIII. század végén Polgár határát jó termésűnek írták, de „mivel az áradás járja másod osztálybeli". 1819-ben így írták le: „Polgár közel a' Tiszához nagy motsárok /cözíí".

12 1544-ben ide hozták, mint biztonságos helyre, az egri kanonokok ingóságait s közülük többen ide menekedtek. Ez az adatunk különben a világi és egyházi földesurak viszonyára is fényt vet, hiszen Báthori András böszörményi officialisa, Máté diák erőszakoskodásáról szól. Ura biztatására a kanonokok, de a polgáriak ingóságait is megrabolta, elfoglalt négy teleknyi földet és bántalmazta a kanonokokat. Ferdinánd komolyan megintette Báthorit s felszólította az okozott kár megtérítésére. Adatunk Polgárt „városként" említi.

13 Ilyen jellegű hatalmaskodások korábban is történtek. 1514-ben Bogdányi Farkas Gergely a káptalan polgári jobbágyainak 34 ökrét hajtotta el, de a peres eljárás során azokat visszaadta és megegyezett a káptalannal.

14 A szomszédos földesurak illetve tisztjeik részéről az effajta erőszakoskodások az 1530-as évektől állandósulni látszanak. Sokat és sokszor emlegetik az adatok Bebek Ferencet a szendrői vár urát, a Szentmargitával szomszédos Csege (Chege) birtokosát, tiszttartóit és várnagyait. Sok zaklatást szenvedtek a margitai jobbágyok Serédy Gáspártól, aki 1530 után Ferdinándtól hatalmas birtokokat kapott. Mint Pród (Prood) birtokosa volt Szentmargita szomszédja. О és Bebek foglalták el 1529 novemberében Ferdinándnak Eger várát. A kalandos sorsú Bebek pártállás-változtatásai, erőszakos birtokfoglalásai, hatalmaskodásai jól példázzák a kor nagybirtokosának jellemző típusát. Horváth András tokaji várnagyot és a különben jellemes, jó hazafi Varkoch Tamás egri várkapitányt is ott találjuk a szentmargitai jobbágyokkal erőszakoskodók sorában. A határjárást végző személyeket fogságba ejtették, a határdombokat elhányatták és a határt erőszakosan megváltoztatták. 1544-ben is így történt a Csege és Szentmargita közötti Vida halma, Határhalom és Szolkó halom (Wyda halma, Határ halom, Zolkw halom) esetében. A margitai jobbágyok földjét elszántották, lovaikat, marháikat elhajtották, vagyonkájukat felprédálták. 1538-ban két jószágot őrző jobbágyot megöltek, rácsaptak a falura és több jobbágyot foglyul ejtettek. 132