A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Módy György–Gedai István–Kahler Frigyes: XVI–XVII. századi pénzleletek Polgárról

A IV. sz. polgári lelet magyar és erdélyi pénzeinek évenkénti megoszlásából a következőket állapíthatjuk meg: — 1510—1575. évjáratokat 139 db képviseli, évenkénti átlag 2. Figyelembe kell vennünk, hogy 1511 — 1526. közötti és 1528-29, 1532, 1534, 1545, 1560 és 1574. évi veret nincs. Évenkénti átlag 2,5, csak négy évben van 6 db és két esztendőben 8 db pénzünk (1546, 1548, 1553 ill. 1563 és 1550 ill. 1571), — az előfordulás gyakoriságában kisebb csomópont mutatkozik 1576—1581. évjáratokban. 7 — 12 — 2 — 9 — 12 — 11 — megoszlásban a hat évből 53 db van, tehát az évenkénti átlag 9, — 1582—1600. közötti 19 évből 97 darabunk van, az évenkénti átlag csak 5, de így is több mint kétszerese az 1510—1575. közöttinek, — kiugró csomópont van viszont 1601 —1611. között (pl. 1607: 13 dénár, 3 hármas garas, 1 obulus, 1610: 28 dénár, 2 obulus, 8 garas és három garas) all évjáratból 129 db van, tehát az évenkénti átlag majdnem 12. A lelet magas arányszámú idegen anyagának időbeli tagoltsága jellemzőbb: — a 196 db-ból álló lengyel-litván anyagban 1506. előtti veret 27, az 1527— -1605. évjáratokból 86, viszont 1606-1610.-bői 83 darab (4 — 9 - 14 — 23 — 33), azaz évenkénti átlagban 16, és csak erre az öt esztendőre a csoport 41%-aesik, — a csehországi veretek (100 db) 60%-a 1526—1604. évjáratokból van, ezen belül csomópont nem mutatkozik, — a különben is alacsony számú német anyag (29), az egy XV. sz. közepéről való szász pfenniget kivéve 1530 —1546. közé esik. Az összes adatok számbavételéből a legjellemzőbbnek azt tarthatjuk, hogy a lelet döntő többségét kitevő magyar és lengyel—litván anyag súlypontja 1601. utánra esik, s az 1601 —1611. évjáratok összesen 219 darabot adnak, azaz ez a 11 év adja a teljes lelet 29,4%-át. Lássuk most a négy lelet elrejtésének időpontjait, körülményeit s ezután kísérletet teszünk gazdaságtörténeti következtetések levonására. A töröknek való adózást 1554-től vállaló Polgár és környéke

6 abba a hódoltsági övezetbe került, mely jobban ki volt téve a pusztulásnak, mint a hódoltság belsejében levő települések. Az I. és II. sz. lelet utolsó darabjai 1594. évjáratúak s jellemzőnek találtuk, hogy a négy utolsó év veretei együtt nem tesznek ki annyit, mint csupán az 1590. év-beliek. Ez a XVI. sz. végén a fokozódó létbizonytalansággal párhuzamosan a pénzforgalom nagymértékű és ugrásszerű csökkenését mutatja. Mindkét leletben csupán 1 — 1 veret van 1594-ből, ami teljesen valószínűsíti, hogy az elrejtés 1595-ben történt. Területünkön 1594-ben tatárok pusztítottak, a következő évben a birodalmi német zsoldosok garázdálkodtak, 1596 őszén pedig a mezőkeresztesi csata után a török—tatár hadak az egész Szabolcs megyét végig pusztították. Nyilvánvaló, hogy az I—

II. sz. leletek elrejtésének okát ezekben az eseményekben kell keresnünk. Elrejtőik vagy elpusztultak vagy rabságra hurcolták őket, de ha megmenekültek is, vagyonukért nem juthattak viszsza. A két lelet a nagyszámú XVI. századi éremleletek közül értékességével emelkedik ki, — a 369 és 329 összdarabszámból 212, illetve 172 a tallér.

7 III. sz. leletünk statisztikai értékelésével láttuk, hogy az évenkénti eloszlásban az 1540-es évek végén kisebb csomópont van. Ez egybe esik a nyugatszabolcsi terület viszonylagos nyugalmi helyzetével, a várhódoltatások kora és a tizenötéves háború közötti időszakkal. 1580 —1597 között jellegzetesebb csomópont van, ez arra enged következtetni, hogy az 1595/96-évi pusztulás kisebb mértékű volt. Sőt feltűnő, hogy a négy utolsó évjárat több darabot hoz, mint az 102