A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Módy György–Gedai István–Kahler Frigyes: XVI–XVII. századi pénzleletek Polgárról

1580—1590 közötti évek. Bizonyos, hogy a század utolsó évtizedében — az I. és II. sz. leletek tanúsága szerint is — a pénzforgalom csökkenése elsősorban az értékes külföldi tallérokban mutatkozik. A III. sz. lelet legfiatalabb veretei 1599. éviek, így az elrejtés éve 1600 egész bizonyosan. Mivel csak 7 db 1599. évi veretű magyar dénár van, az éremlelet elrejtésének okát a Polgárt és környékét — de az egész Szabolcs megyét — sújtó 1599 —1600. évi török—tatár illetve német hadjárásokban kell keresnünk, melyek súlyosabb pusztulást hoztak mint előzőleg bármikor. A IV. sz. leletünk a XVII. század első felének megszokott éremleleteitől elütő. A teljes anyag mintegy 30%-át — mint láttuk — az 1601 —1611. évjáratok adják, sőt ennek a csoportnak 41%-a az 1611 előtti öt esztendőre esik. A legkésőbbi veretek 6 db 1611 évi magyar dénár, eszerint az elrejtés időpontját 1611/12-ben kapjuk meg. A török ezidőben a területet nem háborgatta, s ott a hajdúság fegyvereikre támaszkodó birtoklása vitathatatlan volt. Az elrejtés okát sokkal inkább abban az ellentétben kereshetjük, mely a polgári és szoboszlói hajdúkat szembeállította a Báthori Gábor oldalán hadakozó Nagy András hajdúgenerálissal. A királyi országhoz húzó polgáriakra többször fegyverrel támadt, így bizonyos, hogy a lelet elrejtője ilyen összecsapásnál vesztette életét. Huszár Lajos legutóbb is teljesen jogosan óvta a kutatókat, hogy elszigetelten vizsgálva akár nagy darabszámú leletekből is pénz-, és gazdaságtörténeti következtetéseket vonjanak le.

8 Úgy érezzük, hogy a négy hasonló korú polgári éremlelet esetében az ajánlott óvatosság szem előtt tartásával, de valamelyes vizsgálódást végezhetünk. Az I—

II. sz. nagy többségükben külföldi tallérokból álló lelet komoly értéket képviselt. A veretek évjáratonkénti statisztikai megoszlásának vizsgálata nyomán nyugodtan állíthatjuk, hogy legértékesebb részük 1575 és 1590 közötti pénzforgalom során gyűlt össze. Az I. sz. lelet értéke kb. 220 frt, a II. számúé kb. 187 frt. Az összérték kiszámításánál figyelembe vettük, hogy 1562, 1574, 1589, 1593 és 1602 évekből is egyaránt olyan adataink vannak, melyek szerint 1 tallért egyenértékűnek vettek 1 magyar forinttal.

9 A két lelet a korabeli árakhoz és bérekhez viszonyítva komoly összeget jelentett. A XVI. század közepén pl. egy ló értéke 8—16 frt, egy ököré 3 — 5 frt, egy fiatal borjúé 40 dénár volt. 1 vég finom gyolcs, vagy 1 vég hazai posztó 1 frt-ba, 1 öltő ruha 6 frt-ba, egy köpenyeg 3 — 4 frt-ba került.

10 Az 1560—70-es években a polgári telkes jobbágynak 2 frt, a zsellérnek 50 dénár volt az évi cenzusa, a telkes jobbágy ezen kívül 16 dénárt adott a földesúr officialisának.

11 Tekintettel arra, hogy mindkét lelet nemcsak értékben nagyobb a szokottnál, hanem többségében értékállóbb külföldi tallér, úgy gondoljuk, tulajdonosa nem gazdagabb paraszt, hanem már a XVI. század derekán mezővárosnak feltételezhető Polgár egyik — feltehetően távolsági kereskedelemmel is foglalkozó — kalmárja, vagy ott élő nemes, esetleg a káptalan officiálisa volt. A kb. 34 frt értéket képviselő III. sz. lelet illik a legjobban a kor nagyszámú és tipikus éremleleteibe. Elrejtőjét módosabb, kupeckedő jobbágyban vagy iparosban kereshetjük. A IV. sz. lelet — sajnos az egyedüli kétségtelen hiteles a négy között — teljesen a kor szokványos aprópénzeiből áll, értéke kb. 15 frt. Ha elrejtésére vonatkozó következtetéseinket figyelembe vesszük, akkor a valamikori tulajdonost újonnan letelepedett hajdúban kell látnunk. A lelet értéke nem nagy, de a hajdúk — 1613. évi forrás szerint — két hónapig a maguk költségén, azután 3 frt 50 dénár hópénzért tartoztak szolgálni. Ugyancsak ebből az adatunkból tudjuk, 103