A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Módy György: A téglási ásatás településtörténeti vonatkozásai

8 Mendel Tibor: Hajdú vármegye és Debrecen földrajza. Debrecen sz. kir. város és Hajdú vármegye с munkában szerk. Csobán Endre — Herpay Gábor — Vármegyei Szociográfiák XII. Budapest, 1940) 17. — Téglást 1876-ban csatolták Hajdú vármegyéhez Szabolcsból. A Thökölyfejedelemség összeomlásakor, Munkács várának bevétele után az összes Rákóczi javak a királyi kamara kezére kerültek, a sárospataki uradalom is, melyhez Téglás tartozott. — bökönyi Bekk (Bek, Beck) Pál, később királyi tanácsos 1799-ben kapta királyi adományként, de háromszor is kifizette a vételárat.Bekk Pál II. József alatt jött Magyarországra, a Szabolcs megyei Bökönyre kapott donációt. 1817 — 19 között királyi biztos Debrecenben. Leányával a család kihalt, az 1847-ben és 1851-ben mezővárosként leírt Téglás házassága révén került a gróf Degenfeld család kezére. Csergheö, Géza von: Wappenbuch des Adels von Ungarn (Nürnberg, 1885—87) Heft 1—7. 49. Szűcs István: Szabad királyi Debreczen város történelme III. к. (Debrecen, 1871) 846 —847. Vályi András: Magyar Országnak leírása III. k. (Buda 1799) 471. Fényes Elek: Magyarország leírása II. rész (Pest, 1847) 411. Fényes Elek: Magyarország geográphiai szótára IV. k. (Pest, 1851) 191—192. Csobán Endre—Herpai Gábor i. m. Bendák Gyula—Csobán Endre: Hajdú vármegye városai és községei с részében 12. 10 Gusztrinyi Sándor: Téglás múltja és jelene. Debreczeni Közlöny 1861 (II.) évf. 302 és 307. 11 Zoltai Lajos: Birtokos nemes urak és jobbágy népesség Debrecen város és Hajdú vármegye területén a XVI. század második felében (Debreceni Képes Kalendárium 1908 évf.) 102 és 113. —Téglás, valamint Bánk, Hort, Újfalu és Hencida. — Velics Antal — Kämmerer Ernő: Magyarországi török kincstári defterek (Budapest, 1890) 213 és köv. — Borovszky Samu szerk. Szabolcs Vármegye (Magyarország Vármegyéi és Városai. Budapest, 1900) 439. — A község földesurai a Lorántffyak előtt: ruszkai Dobó Ferenc, Perényi Zsófia, ennek halála után Székely Jakab, 1. Varga Geyza szerk. Hajdú megye leírása (Debrecen, 1882) 124. — Bendák Gyula — Csobán Endre: i. m. 12. 12 Zoltai Lajos i. m. 104.— Ebből az évből még a következő falvakat említik elhagyottnak: Angyalháza, Egyek, Zám, Ohat, és Újváros. 13 Az áttelepítést végrehajtó Debreceni Tamás tokaji jószágigazgató levelét idézi Rácz István a hajdúság XVII. századi történetéről írt munkájában, (kézirat). — I. Rákóczi György birtokainakgazdasági iratai. 1631—1648. (Budapest, 1954) 233, 234, 204 és 305. — Nyíradony szintén Rákóczi birtok ekkor, később az ecsedi uradalomhoz is tartozott. 14 Gusztrinyi Sándor: i. m. — Említi, hogy a református templomban őriznek egy 1648-ból való kannát TÉGL VÁRÁSA KANNÁJA, fenékbevéséssel, és egy aranyozott ezüstpoharat 1657-ből. Gusztrinyi szerint a kanna felirata későbbi, mert Téglás nem volt város 1648-ban. 15 Monumenta Vaticana Hungáriáé 1/1. 246 és 327. 16 A Nagykallói Kállay család levéltára 553. sz. regesta (szerk. Szentpétery Imre, Budapest 1943), I. k. 129. — Jakab és Pál mesterek arról is intézkednek, hogy alispánjuk a maga és jobbágyai által a boltinak ellen indított pereket halassza az ő személyes bíróságuk elé. 17 Dobi II. István hosszú pereskedés után egyezett meg a nagyhatalmú Debreceni családdal, akikkel szemben viszont Dob, Dada és Tamási falvak ügyében ért el kedvező egyességet. A Dózsák 1312 óta részbirtokosok Hadházon is. Emiatt is Gútkeledekkel álltak perben. Nagy Lajos végleg a Debreceni családnak adományozza a falut, de Dózsa nádor 1322-ben úgy halt meg, hogy nem jutott birtokába. A Dobiak 1351-ben eladták Tamás fia Bekének. A Debreceniek tiltakoztak az elidegenítés ellen, de végül is kénytelenek a Dobiákkal megosztani később pedig pénzzel kielégíteni őket. — A Dózsafiak a Bihar megyei Túrsámson többi részét a Gútkeled-nembeli Diószegi családtól megszerzik és így osztatlanul birtokolták a hatalmas debreceni uradalom részeként Téglást, Hadházat, Túrsámsont. A Zichy család Okmánytára II. k. 229—231. és 459—460. Anjoukori Okmánytár V. k. (szerk. Nagy Imre, Budapest, 1887) 22—24. Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig II. k. (Budapest, 1901) 55. Zoltai Lajos: Debrecen és vidékének urai az Árpád-kor végén és az Anjou-korban 1200—1400 (Debrecen, 1904) 13. 18 Kállay család levéltára 886, 892, 1743. és 1995. sz. regeszták. (I. k. 203 és 204, II. k. 176, és 239). Az — egy özvegyasszony birtoka elleni — hatalmaskodásban részt vett Mihály mester egyik hadházi jobbágya is, Hencidai Lászlófia Imre officialissal Tégláson kiválasztottak maguknak négy 100—100 forintot érő lovat, egy 50 forint értékű csődört levágtak, a többit szélnek eresztették. 19 A nemzetség egyik ágának 1326-i birtokmegerősítő oklevele szerint ősük a Koppányt leverő Vencelin, de ez a rész késői interpoláció. — Karácsonyi (i. m. 20—21) a nemzetség őseinek az 1093 körül — 1111 között említett Gút és Keled ispánokat tekinti. — Gút és Keled ugyanazt a szerepet játszották Péter idejében, mint korábban a Hont és Pázmány testvérek. A Gútkeledek Bihar megye nyíri részein, Bagamér, Bánháza, Csokaly, Csehi, Diószeg, Egyedmonostor, Dorog, Jankafalva, Kágya, Kozmaháza, Kútfő, Nagyér, Pelbárthida, Sámson, Székelyhíd, Szentpál, (Szólát) Monostor, Szólátülése, Tulogd, Újlak és Vise falvakat kapták. — Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpi? Arpadianae gestarum. Edendo operi praefuit Emericus 144