A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Módy György: A téglási ásatás településtörténeti vonatkozásai

Szentpétery. (Budapestini, 1937) I. к. 189, 298. Karácsonyi i. m. 19—21. — Győrffy György i. m. 576. — Győrffy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig II. Századok 92. évf. (1958) 579, 582 — Zoltai Lajos i. m. 8 és 16. — A Gútkeledek első ősi birtoka a helynévből következően is a Székesfehérvártól északnyugatra eső Gút falucska, de már a XI. században birtokolták a szerémségi Buziás vidékét.— A nemzetségi monostor a magyarországi premontrei prépostságokat is jegyzékbe foglaló 1234. évi Catalogue Ninivensis-ben még nincs benne, de az ott felsorolt 18 monostort és az 1293.-ig alapítottakat is felsoroló Catalogue Hilgentalensis és Catalogue Tongerloensisben már szerepel. Ezek szerint a premontrei monostor 1234 és 1293 közötti alapítás. A monostornak birtokai voltak Nyiradonyban, Abrányban (Bihar) és Egyházas Varsányban (Szatmár). Adony István nevű papja 1333-ban 8 garas pápai tizeddel adózott. A monostort a Báthori-ág 1347,1355. és 1357. évi osztályos oklevelei említik (Anjou-kori Okmánytár V. 14 és VI. 326 és 598). — 1373-ban a somlyai Báthoriaké. — (Georgius Fejér: Codex Diplomaticus Hungáriáé eccíesiasticus ac civilis. Budae 1829—1844. IX /4. 672.) — Oszvald Ferenc: Adatok a magyarországi premontreiek Árpád-kori történetéhez (Művészettörténeti Értesítő 1957. VI. évf. 2-3. sz. 238-239.) 20 A Gútkeledek Karácsonyi János szerinti származásfája (i. m. 20—22) N Majádi főág Sárvármonostori főág Bátori-ág Lotárd-ág ecse és somlyói B. családok . " Egyedmonostori ág 58 I I Apaj-István Farkas-ág Várdai-ág Tiba-ág bán ág Dorog-alág Kozma-alág Adony-alág Diószegi család. Dobi család. A Majádi főág Nyíradony körül és attól délre telepedett le és igyekezett újabb birtokokat szerezni, a Sárvármonostori főág Nyíradonytól északkeletre Szabolcs északi részén, továbbá Szatmár, Bereg és Zemplén megyében terjeszkedett. — Adonymonostor környékén az Amadé-alágé volt Bagamér, az Apaj-ágé Macs, a Farkas-ágé Balkány és Gát, a Báthori-ágé Abrány (Szentgyörgy) Kisbátor, Bót fele, Nyírbátor, Szalmád, Gelse és Karuly, az Egyedmonostori ágé Szentgyörgy Vámospércs, Acsád, Sámson, Tamási, Hadház és Bót fele, I. István bán ágáé Bököny, Micske, Encsencs és Hugyaj, a Lotard-ágé Fehértó és a Várdai-ágé Macs. — A Gútkeled nembeli családokra, birtokaira 1. Wertner Mór: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig (Temesvár, 1891) I. k. 213-288.21 Borovszky i. m. 402 és 410—412. — Gút szomszédos volt Adonymonostorávdl. A Farkas-ág 1289-ben két részre osztja a birtokot. Bizonyos, hogy ekkor alakul ki két falu (későbbi Kisgút, Nagygút, Alsógút) és épül két templom. Valamikor Gűthoz tartozott az Asszonyrész nevű acsádi puszta is, melyet íeánynegyedként hasítottak ki belőle. — Zoltai Lajos: Települések, egyházas és egyházatlan falvak Debrecen város mai határán és külső birtokai területén a XI—

XV. századokban. (Debrecen, 1925). 37. — Gút a XVI. század elején a fontosabb települések közé tartozott, Oláh Miklós 1536. évi Magyarország leírása с munkájában a Tisza-vidék városai és mezővárosai közt sorolja fel. (Nicolai Olahi: Hungária et Atila. Bécs, 1763, magyarul Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten. 1054—1717. Budapest, 1891. 545.) Szabolcsban a tatárjárást megelőző időből csak a Balog—Semjén nemzetség megtelepedéséről van közvetett tudomásunk. Az első foglalás jogán Szatmárban szálltak meg és II. Endre adományai révén kerültek át Szabolcsba. — 22 A Gútkeledek szatmári és bihari birtokait 1. Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye (Település és népességtörténeti értekezések 4. sz. Budapest, 1940) 35 és köv. — Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt (Település és népiségtörténeti értekezések 5 sz. Budapest, 1940) 33 és köv. — Nyírábrányról a nemzetség tagjai 1326-ban azt állították, hogy őseiknek még I. István adta, de ez bizonyítatlan családi hagyomány. — Túrsámson egy része valószínűleg leánynegyed fejében a tatárjárás után a Hontpázmányok kezére került, akik a XIII. század derekán Sza10 Évkönyv 145