A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Béres András: Megyei néprajzi gyűjtő-feladatok a hajdúsági részen

módjait is vizsgálni kell a mai építkezés és településformák kialakításával együtt. Szükséges lenne a még meglevő tanyai földólak felmérése, felderítése, mert ezek a tanyarendszer átalakulásával teljesen eltűntek. Külön gond még a gazdasági melléképületek vizsgálásának kérdése, mely mindeddig igen elhanyagolt és ismeretlen terület. Bútorzat Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy Zoltai Lajos nagyszerűen összefogott tanulmányán kívül szinte alig találunk említésre méltó munkát a lakóház belsejének vizsgálatában. Zoltai munkája óta lényeges változások tapasztalhatók. E változások rögzítése a ma feladata. A mai bútorok keletkezése és történeti alakulásának vizsgálata sem elhanyagolandó feladat. Hiányos a Déri Múzeum népi bútorgyűjteménye is. Szükséges tehát a még fellelhető bútordarabok, láda, tálas, fogas, ágy, egyszóval festett és faragott bútorok begyűjtése, mert ezek legjobb esetben padláson avulnak el, vagy a felnövekvő generáció, nem látván benne értéket, a tűz martalékává juttatja, esetleg ha nem avult el a bútordarab, újjá alakítja. A nép világítástechnikájának fejlődéstörténeti vizsgálatát is el kellene végezni e területen, mely igen szép eredményeket és változatos világítási eszközök felkutatását eredményezi. A népi mesterkedés területén a fa-, agyagmunka, nemez és posztó, valamint bőrmunkák vizsgálata nem teljes. Luby Margit, Dorogi Márton vizsgálódásai jelentenek különösebb eredményt ezen területen, valamint Szabadfalvi József a mézeskalácsásság területén ért el eredményeket, de a munkát itt is tovább kell folytatni, a többi kismesterség felkutatásával együtt. Ismerjük a fésűs mester munkáját N. Bartha Károly kutatása nyomán, de nem ismerős a szíjgyártó, csizmadia mesterség, pipás, szitás, kosárfonó, késes, pereces stb. mesterség, melyeknek vizsgálata ma még megfogható, de félős, hogy pár éven belül a mesterségnek legfeljebb csak emlékeivel fogunk találkozni. Ugyancsak nagyon szükséges e mesterségek szerszámanyagának begyűjtése is. Viselet A hajdúsági ember viseletéről összefogó áttekintésünk nincs. Szórványos adatokra vagyunk utalva, melyek között legjobban kidolgozott fejezet a pásztorok viseletéről szóló rész. Zoltai Lajos a debreceni ember viseletéről ad kerek képet, de a XIX. századdal lezárja és a népviseletről nem kapunk bő ismertetést. Ecsedi István, Balogh István és Béres András gyűjtése nyomán a gyűjtést tovább kell folytatni, a meglevő szegényes viseletgyűjteményt ki kell egészíteni. Itt nem fogunk az ország más tájaihoz hasonlóan színes viseleteket találni, lehet, hogy egy-egy darabért komoly utat kell tenni, de nagyon szükséges, hogy most már elénk álljon történeti bizonyítékokkal együtt a jellegzetes hajdúsági viselet, s a szórványos adatok kiegészüljenek, el tudjuk készíteni a viseletek korpuszát. Szükséges ez több okból is. 1. Tudományosan sem ismerjük a kérdést, 2. mert a népi együttesek tájjellegű ruháinak csináltatásánál nélkülöznek egy használható útmutatót, másrészt a hajviselet módjait, a ruhaviseletet, a fej re valót, alsóruhát a kéz és lábbeli készítését és viselését is vizsgálni kell a népi öltözködés napjainkig való formálódásával együtt. Bár itt előreláthatólag egy erősen elszíntelenedő folyamatot fogunk konstatálni, mégis kutatásunk szempontjából ez nélkülözhetetlen. 60