A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)
Adatközlések - Julow Viktor: Bepillantás a Magyar Fűvészkönyv műhelyébe
Erre öszpontosították a szerzők energiájuk javát, s feladatukat igen sikeresen oldották meg. Terminológiájuk bevált. A magyar botanika mindmáig sokat használ műszavaik közül (pl. szirom, hím, hímpor, lemez, porzó, bibe stb.). Nomenklatúrájuk ugyancsak maradandónak bizonyult. Arany János által is annyira dicsért nyelvérzékkel alkotott 350 növénynevük jó része ma is él a szakirodalomban, sőt a köznyelvben is (baltacím, csillagfürt, gólyahír, aranyfürt, nőszirom stb.). A Magyar Füvészkönyv nyelvújításunk egyik kiemelkedő teljesítménye. 4 Létrejöttének körülményeiről, a szerzők munkamódszeréről néhány anekdótaszerű feljegyzésen, hagyományon kívül igen keveset tudunk. 6 Két legutóbb előkerült, az irodalomban eddig nem ismertetett dokumentum most némi bepillantást enged abba a munkába, amely a Füvészkönyv műhelyében folyt. Az alábbiakban betűhíven közöljük a dokumentumok szövegét. Egymással való összefüggésük címükből és tartalmukból nyilvánvaló. A két, külön-külön 1—8 lapszámozással ellátott, 23x14,5 cm (Jelentés), illetve 21,5x13,5 cm (Toldalék) méretű aprónyomtatvány a Déri Múzeum Irodalmi Adattárában található (1.33/1961 ltsz.). A nyomda, a kiadó, a kiadási hely és év a nyomtatványokon nincs feltüntetve. * JELENTÉS Néhai b.e. Dr. Földi, ki adván még 1793ban egy rövid Kritikát a' magyar Füvész Tudományról, abban ígérte, hogy ki fog dolgozni; először egy Bevezetést a' Magyar Füvész Tudományra, azután pedig a' Linné egész systema Vegetabiliumját ki adja magyarul. 0 ezen szándékát halasztotta, mert elébb az Allatok országának kidolgozásához fogott, és azt el is végezvén, ki adta 1801ben: de osztán ez a' hasznos hazafi többre nem ért, mert tsak hamar meg hólt; úgy hogy azon ki adott derék könyvét nyomtatásban még tsak nem is láthatta. — Azólta tudtomra nem találkozott más, a' ki illyen forma szándékát jelentette volna; holott a' mi időnkben a' plánták esméretéhez való kedv, ízlés, szemlátomást nevelkedik és naponként terjed; a' pedig nagy baj, hogy minden erről ki jövő munkák deák nyelven íródnak, melly miatt a' kik a' nyelvet nem értik, kenteiének el lenni a' szép tudomány nélkül. Vágynak ugyan régibb és újj abb magyar könyveink is, mellyekben egynéhány plántáknak nevei és hasznai elő számlálódnak: de ezeknek nem tzéljok, hogy a' plántát meg esmertessék, úgy hogy a' ki a' növevényekkel esmeretlen, nem tudja miért vegye a' könyvet kezébe. — Ollyan könyvre volna szükségünk, a' mellyet kezébe vévén az ember, akarmelly elő forduló plántát meg esmérjen belőlle, és ne legyen szüksége mástól kérdeni minek hívják azt. Rá gondoltam magamat, hogy egy jó barátomnak segíttségével erre a' tzélra valamit mozdítsak; a' minthogy meg is határoztuk eggyütt, hogy készíttsünk a' Linné rendi szerént egy Debretzeni Flórát, melly a' Debretzeni határban termő plántákat adja elő. De penna alá jővén a' munka, sokféle okokból ki szélesedett a' tzél; úgy hogy már most készítünk egy Magyar Flórát, mellyben a' két Hazában találtatható plánták íródnak le magyarul; ide értvén még azokat az idegen Országi plántákat is, mellyek az Uraságok kertjeiben találtatnak, egy szóval minden kerti plántákat, úgymint a' mellyek a'mi (sic!) egünkhöz hozzá szokván és mintegy hazafiságot (indigenatust) nyervén, Flora őket versengés nélkül kebelébe fogadhatja. 398