A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Adatközlések - Ujváry Zoltán: A „Mennyből jött levél” népi párhuzamai (Adatok a parasztság antiklerális megnyilvánulásaihoz)

Holl veted a bátorságot hogy idejönni remej Hohó uram király én sem vagyok ám giz gaz Egy dámával igy beszélni de goromba torónus az tán ha fijatalab volnék szeb mint hajdan betsabé Remélem hogy még magais két kezével húzna bé Az volt ám a kurafiság Betsabéval ugy leni A hiu de szegény uriást láb alól fére teni Meg haragszik de hogyisne ere a bölts Salmon De mán ez szörnyű nagy vágás édes Atyám uramon Tán megőrült még is ide vágyna a kurvanyába nem ide való vigyik ell a bolondok házába Hej uram Király mond Czenkné a sok böltseség közöt Biz az uram nagy esze is elég bakot llőt mikor Istentől eltérvén bálványoknak áldozót Bolondok háza nélkül is eleget bolondozott Aztán hatszáz feleséghez és három száz ágyashoz Но hó uram Király kurázsi kelet ahoz még inkáb a szép Királyné szűz ágya szűkült akor mert három esztendejig is alig került rá a sor mikor már az urnák hasa nem volt és torkig lakot mikor már csak röhögte de nem rágta az abrakot Könyü volt érezni hires botlása igaságát A hijábavalóságok hijába való ságát A nagy bőlts Salamon erre igen készületlen volt Azért hogy okosan szóljon rá hirtelen nem is szólt Hanem a prédikátziót elővete forgorgata Sémire sem akat bene ennye a tüzes ata Egyszeribe csufá leszek az után az éneket Vete elő it sincs semi a példabeszédeket Mond hiába meg ata már nékem Czenkné példába Jobb hogy édes atyám uram menyünk be a szobába Azonban ot bent a szentek már nem is szégyelleték Hogy igazán osztja Czenkné mindenek csak nevetek Tukmáltáki az álványra akit csak rá szedhetek Ha ezis jó vágást kapót rajta nagyot nevetek Jónást is rá szedték ment a czethal hasából Régen ugy bujt ki mostis de vesztére a szobából Mert Czenkné mint veszet matska mindent karmol harapot mond Jónás még ilyen aszonyt Ninivé sem láthatót Pedig besok nyeves volt ot de Czenkné rá ászt löki Job volna ászt vizsgálná kend szárad e már a toki Mi gondja az én nyelvemre én emberei pereltem De tökért az Ur Istennel mint kend sose pereltem Csak igy rá szeték Tamását is ama nagy hihetetlent De az Czenknére jó formán még nézni sem igen mert Tüneménynek tartsaé vagy pedig megtestesedet ördögnek Czenknét e dolgon sokáig kételkedet De végre meggyőződvén és hivén két szemének no nem hitem hogy ij aszonyok is teremnének Ne higy mig száz aszony jukát nyelvedéi és ujadall