A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Ditróiné Sallay Katalin: Nehéz fémek és analízisük a múzeumi gyakorlatban

balta, lándzsavég stb. összetevői mások mint az ékszereké, szíjvereteké, egyéb dísztárgyaké. A raktárleletek után feldolgozzuk majd az azonos korból származó temetők fém-mellékleteit. Megtörténhet az, hogy sok-sok raktárlelet és sír-melléklet vizsgálatánál azonos kvalitatív eredménnyel találkozunk, melynek alapján elkészíthetünk végül egy eszmei technológia „térképet". Legutoljára a szórvány, és a kevés számban egyéb úton múzeumainkba kerülő bronz tárgyak analízis alapján történő beillesztése a technológiai „térképbe" már viszonylag könnyű feladat lenne. Tanulmányunkkal ennek az összehasonlító munkának lehetőségét szeretnénk elindítani. * * * Végezetül megemlítjük, hogy a ditizonos eljárást mennyiségi kimutatásra is ki fogjuk dolgozni a következő módon: minden nehézfém vegytiszta sójából analitikai pontossággal mért ly%-os törzsoldatot készítünk. A vizsgálandó bronz analízisekor feljegyezzük, hogy a különböző talált fémekre mennyi ml 3 mg %-os vagy 6 mg %-os ditizont használtunk. A törzsoldataink százalékát ismerjük, tehát mindaddig veszünk 1 — 1 ml-t belőle, s kirázzuk ditizonnal, míg ugyanazt a mennyiségű ditizont használjuk el, amennyit a fém analízisére. Ha tudjuk azt, hogy a vizsgálandó fémötvözetből 0,1 g-ot mértünk le, s oldottuk fel 100 ml folyadékban (vagy 500—1000 ml-ben), akkor az analízisre felhasznált ditizon mennyiségéből, illetőleg az ezzel párhuzamosan végzett vegytiszta vegyszerekből készült oldat kontroll-analízis eredményeiből ki tudjuk számítani az ötvözet százalékos összetételét. JEGYZETEK 1 ff. Römpp: Vegyészeti Lexikon. I. Bp., 1960. 286. 2 Révai Lexikon. 3. köt. Bp., 1911. 763. 3 Lengyel—Proszt—Szarvas: Általános és szervetlen kémia. Bp., 1960. 737. 4 Lengyel—Proszt—Szarvas: i. m. 560. 5 Lengyel—Proszt—Szarvas: i. m. 737. 6 H. Römpp: i. m. III. köt. 215. Ugyanitt a 213. old. és Lengyel—Proszt—Szarvas: i. m. 736. azt találjuk, hogy a réz nevét régi lelőhelyétől Ciprustól kapta, ahol már az ókorban is könnyen feldolgozható rézércet találtak. 7 Lengyel—Proszt—Szarvas: i. m. 739. 8 Olvasztókemencés és kénsavas-nedves eljárással előállított. 9 Lengyel—Proszt—Szarvas: i. m. 740. 10 A fizikai állandók — jelen esetben az olvadáspont —tekintetében az irodalmi adatok nem egységesek. Ez a mérőműszerek tökéletesedésével kiküszöbölt hibák eredménye lehetne. De nem megmagyarázott, hogy mégis, különböző szerzőktől, ugyanabban az évben megjelent munkákban is eltérések vannak, s a többi állandók változatosságára is, minden egyes fémnél felírhatnánk a példát. A mindjárt elsőnek tárgyalt réz esetében az olvadáspont néhány irodalmi adat alapján a következőképpen alakul: Révai Lexikon. 16. köt. Bp., 1924. Op. = 1050-1300 C°. Forráspont (későbbiekben Fp.)=:2100 C°. Erdey—Grúz Tibor: A kémia és vívmányai. II. rész. Bp., 1940. Op. = 1083 C°; Fp. = 2310 C°. Erdey—Grúz Tibor: Szervetlen kémia. I. Bp., 1943. Op. = 1083 C°; Fp.=2300 C°. Németh Béla: Kémiai táblázatok. Bp., 1943. Op. = 1083 C°; Fp. nincs megadva. Erdey László: Bevezetés a kémiai analízisbe. I. Bp., 1945. Op. = 1038 C°; r Fp. nincs megadva. Lengyel—Proszt—Szarvas: Általános és szervetlen kémia. Bp., 1960. Op. = 1084 C°; Fp.=2595 C°. H. Römpp: Vegyészeti Lexikon. 3. Bp., 1960. Op. = 1038C°; Fp.=2350C°. 345