A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)
Tanulmányok - Ditróiné Sallay Katalin: Nehéz fémek és analízisük a múzeumi gyakorlatban
Hasonló eltéréseket találunk az atomsúly, keménységi fok stb. adatainál is. Jelen munkánkban a legújabban megjelent Lengyel—Proszt—Szarvas: Altalános és szervetlen kémia c. könyv olvadáspontadatait vettük mindenütt, bár 1960-ban j elent meg a H. Römpp: Vegyészeti Lexikon is. Választásunk mégis az előbb említett munkára esett abból a meggondolásból, hogy a Lexikon esetleg korábbi irodalmi adatokra támaszkodik, s így feltehetően nem a legújabb adatokat tartalmazza. 11 Náray—Szabó István: Szervetlen kémia. Bp., 1960. 450. Dr. Éber Lászlónál (Az Iparművészet Könyve. II. Bp., 1912. A bronz és ón с munkájában a 139. oldalon) a következőket találjuk: „A Homeros-féle költemények tartották fönn számunkra a fémművességnek Keletről a Földközi-tenger mellékére való elterjedése hagyományát." 12 Náray—Szabó L: i. m. 450—453. „Tiszta ónról Mózes 4. könyve „bedil" néven, Homérosz Iliásza és a Védák (szanszkrit) is említést tesznek. Egyiptomi sírokban is találtak tiszta óntárgyakat. Julius Caesar kommentárjaiban megkülönbözteti a „plumbum album"-ot vagy „plumbum candidumot" — vagyis ónt — a „plumbum nigrum" néven említett ólomtól." Európában az ón ősi lelőhelye a cornwalli bányavidék (Anglia), ahonnan ónkő vagy Kassziterit nevű ércét (óndioxid) számos tudós nézete szerint a föníciaiak már i. e. 1000 körül szerezték. Homérosz írásaiban az ónt „Kassiteros"-nak nevezte. (Römpp: i. m. I. Bp., 1960. 262.) 13 Megkülönböztetésül használjuk itt az ónbronz kifejezést, mert a mai fogalmaink szerint van szilíciumbronz, mangánbronz, foszforbronz stb. is. 14 Vadpatinás bronzok esetében éppen ezért sohasem szabad hevítéses, s hirtelen hűtéses eljárást alkalmaznunk. A kezelés ugyan kényelmes, mert a hirtelen tágulás és összehúzódás következtében felületén a rozsda fellazul és könnyen leválik, de az így konzervált tárgyak későbbi technológiai vizsgálatánál hamis képet kapunk. 15 Felhevítve és hirtelen lehűtve ez is megpuhul. 16 Az ónbronz (réz+ón) öntés után zsugorodik. 17 Természetes, tehát nem tudatosan alkalmazott dezoxidálószerül fogható fel. 18 Dr. Verő József: Az ötvözetek. A kémia és vívmányai. II. Bp., 1940. 24. „Az olvadt állapotban elkészített ötvözet lehűlésekor megmerevedik, kristályosodik; a kristályosodás során az ötvözetnek nemcsak a halmazállapota, hanem minden egyéb tulajdonsága is változáson megy keresztül. (Pl. az olvadáspontja is többnyire alacsonyabb mint az egyes fémalkotórészeiké.) A közös kristályos fázis lehet oldatjellegü, melynek tulajdonságait, szerkezetét az oldószernek tekinthető, tehát nagyobb menyiségben jelenlevő fém szabja meg, vagy lehet vegyületjellegű, amikor a megmerevedett ötvözet tulajdonságai az alkotórészek tulajdonságaival igen kevés közösséget mutatnak. A vegyületek tulajdonságai közül legfeltűnőbb a nagy keménység és ridegség; a vegyületek még akkor is ridegek nagyon, ha alkotórészeik lágyak és nagyon szívósak. A 38% ónból és 62% rézből álló Cu 3 Sn vegyület pl. könnyen porítható." 19 H. Römpp: i. m. II. Bp., 1960. 858. Kínában és Japánban már i. e. 1800 körül előállítottak tiszta ónt; az egyiptomiaknál i. e. 600 körüli időkből származó múmiasírokban találtak ónból készült tárgyakat is. Homérosz idejében — i. e. VIII. századra tehető az ideje — a tiszta ónt már jól ismerték, páncélok, pajzsok és lábveretek díszítésére használták, s gyakran alkalmazták „ezüstpótanyagnak". A svájci cölöpépítményekben már ónból készített tűket, gombokat és gyűrűket találtak (i. e. II. évezred). Plinius idejében (i. u. 62 — 113 körűiig) már a rézedényeket vékonyan ónnal vonták be. 20 Lengyel—Proszt—Szarvas: i. m. Bp., 1960. 644. 21 Dr. Erdey—Gruz Т.: A réz vegyületei. A kémia és vívmányai. II. Bp., 1940. 79., illetve Lengyel—Proszt—Szarvas: i. m. 756. 22 A dolgozatban szó volt arról, hogy az ötvözet szilárd oldat, összeolvasztáskor pedig hígan folyó massza. 23 Ezt úgy kell értelmeznünk, hogy valamilyen arányt az ötvözetnél az ókorban is használtak. Amennyiben cinket is ötvöztek hozzá, vagy cinkkel erősen szennyezett érceket használtak, az ón az ötvözetben valamelyest feldúsult. 24 Náray—Szabó I.: i. m. I. 339—343. 25 L. 17. jegyzet. 26 Náray—Szabó L: i. m. I. 454. 27 H. Römpp: i. m. I. 601. 28 Az ezüst ezen ércek feldolgozásának mellékterméke. 29 Náray—Szabó I.: i. m. I. 344. 30 H. Römpp: i. m. I. 149.: Az auripigmentet és realgárt, az arzén fontos érceit már Arisztotelész (görög, i. e. 384—322.) és Dioszkoridész (görög, i. u. I. század) is említi. 31 Ezen fémek előállításának mellékterméke. 32 A régészeti tárgyakban — eddigi vizsgálataink alapján — mint szennyezéssel is, ritkán találkoztunk, főleg erős használatnak kitett tárgyaknál. 33 L. 17-es jegyzet. 34 L. 17-es jegyzet. 346
