A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)
Tanulmányok - Tóth Endre: Oláh Gábor utolsó évei
melynek 1913 óta tanára volt. Magyar nyelvet és irodalmat s kisebb részben latin nyelvet tanított, nemzedékeket nevelve anyanyelvünk, az irodalom és a művészet szeretetére. Az iskola után várta a Kar utcai remetelak, s ő kimerítő hajrában folytatta az éppen soron következő regényét, tanulmányát, drámáját, lírai vagy elbeszélő költeményeit. Az állandó, felajzott írói munkát csak ritkán szakította félbe egy-egy jelentősebb színházi vagy mozielőadás kedvéért. (Greta Garbo és Charlie Chaplin kedvenc filmszínészei voltak, verseiben is megemlékezik róluk.) Olykor ő maga tartott előadást a Csokonai Körben, az Ady Társaságban vagy más kulturális egyesületben. Az utolsó termékeny nyár De a külvilág dübörgő eseményei az ő, látszólag hermetikusan elzárt szigetére is behatolnak. Mikor 1938 márciusában bekövetkezik az Anschluss, Ausztriának a „Harmadik Birodalom"-ba való bekebelezése, elképped és felhorkan: „hátha jövőre a Dunántúlt csatolja Hitler Németországhoz ?" — rémlik fel előtte, nem is alaptalanul. Még helyközeibe is hozza, konkretizálja a pángermán veszélyt: „Hátha csakugyan igaz, amit egyik képviselőnk mondott, hogy a debreceniek nem tudnak mit kezdeni a Hortobággyal, bezzeg a németeknek már megvan a tervük e nagy puszta hasznosítására. Huss Richárd debreceni egyetemi tanár német propagandát űz külön német nyelvű lappal, itt az ország közepén, mintha Berlin keletre küldött pionírja volna. A Dunántúl magyar falvai kihalóban, németek szivárognak a kipusztult ormányságiak helyébe s a germán tenger öntudatosan kúszik előre a Duna felé. Nemrég jelent meg a Die Woche német folyóiratban Nagy-Németországnak egy új térképe: már Budapest is a germán határokon belül esik benne... S mi a zsidókat kutyaszorítóba zavaró törvénnyel akarjuk nemzeti létünket biztosítani." 3 Ezek a gondolatok jelzik, hogy a költő — a magyar értelmiség haladó kisebbségével azonos látószögből — azonnal és helyesen reagált a fenyegető náci veszélyre, sőt — a „zsidó-törvényre" való utalása bizonyítja: látta annak a magyar politikai és társadalmi életre gyakorolt kártékony és végzetes hatását is. Ilyen aggasztó kül- és belpolitikai légkörben, lappangó betegségekkel érkezik el a költő számára 1938 nyara. Az о számára az utolsó termékeny nyár. Eddig is a nyári nagy vakációk jelentették neki az iskola és a szűk legénylakás rabságából való szabadulást. Ilyenkor se utazott el külföldre vagy valamelyik hazai üdülőhelyre, hasztalan unszolta néhány kitartó barátja. 4 Bevette magát a Nagyerdő elhagyatott részébe s ott írta-alkotta művei első fogalmazványát. 1938 nyaráról azt írja naplójában, hogy már régen motoszkált benne: megírja az életét — versekben. 5 Előbb azonban még két romantikus verses elbeszélést hoz tető alá. A kétéletű emberben ismert romantikus témát dolgoz fel újra, színesen és túláradó nyelven: egy ember életéről kiderül, hogy álom az egész s az álomról, hogy az volt az igazi élete. „Sivár valóságos napjaimat ott ugyancsak megfürösztöm a romantika kék tavában", — közli naplójában a terjedelmes, több mint háromezer sorból álló költeményről. Az Orbán lelke ezernél több sorában a halálon tub, az örök életet akarja bemutatni, átvéve a keresztyén tanításokkal ellentétes keleti lélekvándorlás motívumait, de reális elemek is keverednek e bizonytalan filozófiájú elmélkedésbe, amikor azt fejtegeti, hogy porrá lett testünkből tégla és malter lesz, abból pedig templomokat és börtönöket építenek utódaink. A transzcendens gondolatokat át meg átszövik a legvaskosabb realitások. 277
