A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Tóth Endre: Oláh Gábor utolsó évei

Mikor e két művét befejezi, akkor kezdi a Pesti Napló folytatásokban közölni Móricz Zsigmond Életem regényét. Ennek hatása alatt a régen rejtegetett téma belőle is kibukkan. 0 is megkezdi önéletrajzának, a verses formájú A bérkocsis fiának írását. A két életrajz nemcsak műfajilag különbözik egymástól, hanem abban is, hogy míg Móricz csak élete első tizenkét esztendejét írja meg, Oláh egész életét felöleli az idő szubjektív keretében. Az önéletrajzból eddig csak részletek jelentek meg, pedig kétségtelen esztétikai értékei mellett sokszor hiteles korrajza, irodalomtörténeti szempontból is érdekes író-baráti figurái (a Négyessy-féle stílusgyakorlatok szereplői: Juhász, Babits, Kosztolányi) miatt is megérdemelné a teljes kiadást.

6 Bár aktívan nem vesz részt sem az országos, sem a helyi irodalmi életben, a személyi kapcsolatok és a sajtó révén állandó érintkezése, vagy legalábbis tudomása van a zajló irodalmi vitákról. Figyelemmel kíséri az utána következő generáció legjelesebbjeinek fejlődését. József Attilát — e sorok írójával való beszélgetése közben is — újhangú, meghökkentő hatású költőnek tartotta, akinek öngyilkossága megrázta. Illyés Gyulát, különösen kezdeti korszakának nehézkes, lomha zenéjű versei miatt süket költőnek jellemezte, s azon csodálkozott, hogy „az a vájtfülű, poéta doctus Babits hogyan lelkesedhet érte". О Erdélyi Józsefet becsülte többre. Németh László irodalomszervezői s az egész Európa szellemi mozgalmaira kitekintő kritikusi munkásságát a Tanún (Németh egyedül írt és szerkesztett folyóiratán) keresztül élénk érdeklődéssel kísérte. Ebben a rokonszenvben valószínűleg az is közrejátszott, hogy Németh évekkel előbb igen alapos elemző tanulmányt szentelt a Protestáns Szemle hasábjain az ő munkásságának. A világirodalom és a magyar szellemi élet újabb jelenségeit, látszólagos elszigeteltsége ellenére, szintén szemmel tartotta. Ilyen irányú érdeklődésének legkézenfekvőbb bizonyítékai azok a tartalmas, színvonalas előadások amelyeket különböző helyeken és alkalmakkor Gerhart Hauptmanról, Marcel Proustról, D' Annunzioról tartott ebben az időszakban, 1936—1940 között.

7 Ugyancsak ekkoriban ülteti át — Mata János nyersfordítása alapján — a románok nemzeti klasszikusának, Eminescunak összes versét, mely szintén máig kiadatlanul hever. A másik döntő argumentum erre nézve az a hagyatékában fellelhető „Könyvtáram 1931-ből" feliratú és időnként kiegészített lajstrom, amelyből kiderül, hogy könyvtárának állománya 1931-ben 693 műből állott. Ez a szám 1940-ig majdnem a duplájára, 1257-re gyarapodott. A véletlen különös szeszélye folytán az utolsó bejegyzés a hűséges barát, Móricz Zsigmond Erdély című regénytrilógiája volt. Az újabb beszerzésű művek az akkori európai és magyar szellem legizgalmasabb és legmagasabb rendű alkotásai voltak, bár egyes, főleg világnézeti jellegű munkák mai szemszögből nézve már retrográd, vagy legalább is ellentmondásos műveknek bizonyultak.

8 A szellemi felpezsdülés sodrában Kar utcai lakása ajtaját kevesek előtt nyitotta ki szívesen. A kedvesebb vendégek közé tartozott Kardos Albert, a pátriárka korú és küllemű irodalomtörténész, a Csokonai Kör egyik vezetője, aki hosszú időn át pártfogója, mindig védelmére kész híve és sokáig igazgatója volt a költőnek a főreáliskolában; Csobán Endre városi főlevéltárnok, a Csokonai Kör sokoldalú, örökösen tervező és szervező főtitkára; továbbá Baja Mihály református lelkész, a Bokréta-beli régi költőtárs, ők voltak a legközelebbi barátok, de ide kell sorolnunk, az előbbieknél egy nemzedékkel fiatalabb, politikai és művészi szemléletükben modernebb két 278