A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)
Tanulmányok - Komoróczy György: A királyi kisebb haszonvételek Debrecen feudáliskori történetében 1848-ig
utcák közé eső telkekre épültek. Az Egymalom, Kétmalom, ötmalom, Zugmalom, Szárazmalom, Perecmalom utca vagy dűlőelnevezés ezek meglétére utal. A malmok mindaddig fennállottak, amíg a városfejlődés és a házrendek kiépítése ezt lehetővé tették. A belső malmokon kívül 1789-ben három vízimalma is volt Debrecennek a városon kívül, egy a Hortobágyon, egy a Tócón és egy az Űjgáton. 16 1825-től egy önálló repcemalmot is fenntartott. 17 A kishaszonvételi jogkörben élvezett malomipar a polgári forradalom után is fennmaradt, és mint községi malom Debrecennek több ilyen jellegű üzeme működött a regálé jogok megszüntetése után is. Természetesen ezeknek a malmoknak jogviszonya és termelési rendje egészen más, mint volt a feudalizmus idején. * * * A halászat jogából eredő kishaszonvételt Debrecen a Hotobágy folyón a XV. sz.-tól kezdve gyakorolta, ide irányuló jogkörét Szilágyi Erzsébet kixáJyanya, mint földesúr külön kiváltságlevélben is elismerte 1460-ban. E jogkör a XVIII. és XIX. sz. átmenetében virágzott. Ugyanebbe a csoportba tartozik a vadászati jog fenntartása városi kezelésben, melyről többek között 1807-ben tett jelentést a senatus a kamarának. 18 A halászati joggal együtt a vadászati jogot is bérbeadta a tanács s a bérletből eredő jövedelmet a pénztár külön fejezet alatt kezelte. A kishaszonvételek sorában nagy jelentősége volt az üzletek fenntartásából eredő boltbér]övédelemnek. Miután a város maga személyzet hiányában nem tudta fenntartani az üzleteket, boltbírákat bízott meg a bérek kezelésével. 1785-ben összesen 92 boltot adott bérbe a tanács a piaci sátorbérleteken kívül s ezekből 1601 forint bevétel származott. 19 Néhány évtizeddel későbben, 1814-ben, a választott hites közönség azt az álláspontot juttatta kifejezésre, hogy a boltokat csakis a Kalmár-társaság veheti bérbe. 20 Ez az állásfoglalás azonban nem volt megvalósítható, miután akkor már határozott jelenséggé vált az, hogy idegen városokból származó kereskedők is bérbevettek üzleteket. A választott hites közönség javaslata akkor már visszahúzó erőt képviselt és ellenkezett a céhek visszaszorítását követelő kapitalista fejlődés igényeivel. Ezért már a gondolata is bukásra volt ítélve. * * * A pálinkafőzés hasznából eredő kishaszonvétel Debrecenben a serfőzéssel társult. Mindezek már a XVI. sz. óta ismeretesek voltak. Magából a serfőzésből pl. 1681 — 1690 között 14 940 forint hasznot élvezett Debrecen. 21 A sermérést 1814-től kezdve bérbeadta a város. * * * A téglaégetés monopóliumával Debrecen a XVIII. sz. végéig közületi kezelésben rendelkezett. A téglavető közüzemi megszervezésének időpontja ismeretlen ugyan, de 1702-ben Nigrelli császári tábornok Debrecentől kért Tokajba két téglavetőt. 22 Minthogy Debrecen a tokaji erődítményhez semmiféle közmunkát nem volt köteles nyújtani, minden valószínűség szerint fizetett mesteremberekről van szó, akik irányító oktatóként állhattak szolgálatba. A város területén kialakult „Téglavető"-nek nevezett település 1785-ben tűnik fel akkor, amikor egy Rickl Jószef nevű magánvállalkozó bérletbe vette a telepet a várostól. De ezzel párhuzamosan közüzemi kezelésben fennmaradt a városi téglagyár, amely a feudális kori kishaszonvételből a kapitalizmus idején városi tulajdonként élt tovább. 221
