A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Komoróczy György: A királyi kisebb haszonvételek Debrecen feudáliskori történetében 1848-ig

A kishaszonvételi jog kiterjesztéséből származik a város közületi kezelésében fenntartott salétromfőzés, amely kiemelkedő iparága volt Debrecennek. Az első adatok a XVI. sz.-ból ismeretesek. 1799-ben önálló társaság kezébe jutott a salétromfőzés ügye. E társaság 1810 körül már 120—150 munkást foglalkoztatott.

23 * * * Nagyjelentőségűnek tekinthető a királyi kishaszonvételek sorában a vámszedés joga, amely mint vásárvám, réwám, útvám hídvám stb. jutott kifejezésre. Maga a kül-és belkereskedelem forgalmából származó vámjog a királyi nagyobb haszonvételek körébe tartozott. De általános gyakorlat volt, hogy az uralkodó a külkereskedelmi vámok fenntartása mellett a kereskedelmi forgalomból eredő vámok egy részét kiváltságként átengedte. Elsődleges fontosságra emelkedett a vámjövedelmek elbírálásánál a harmincadvám, amelynek a jogát az uralkodó nem adta át a városoknak, de a polgárok élvezték azt a kiváltságot, hogy a harmincadvám összegét a kereskedelmi forgalom időpontjában nem fizették ki az adott vámhelyen, hanem valószínűleg maga a város vételezte be a polgároktól a harmincad fejében esedékes tételeket. Az ország területén önálló harmincadhivatalok megszervezése egybeesett Debrecen várossá alakulásának időpontjával, miután a XIV. sz. végén a harmincadvámot nemcsak a határ mentén szedték, hanem a belső forgalom vámhelyein is. Debrecenben a XV. sz. első évtizedeiben már működött harmincadhely. A város maga 1411. febr. 23-án kapott vámmentességet.

24 Valószínű azonban, hogy az áruforgalom után illetékes vámösszeget nem az egyes polgárok javára engedték el, hanem azt a városi pénztár bevételezte, miután a kereskedőktől megfelelő hányad erejéig bevette. Erre utal Mátyásnak 1477-ben kiadott kiváltságlevele, amely többek között leszögezte, hogy a városi „polgárok, vendégek és lakók" nemcsak vámmentességet élveznek, hanem „maga a városi közösség, amely a mezőváros testéből áll, él ezzel a joggal."

25 Külön vámszedőhely alakult a Hortobágy—Tiszafüred közötti út mentén a fából készített hortobágyi híd mellett. Ennek nyomai 1346-ból megtalálhatók. A jövedelem minden esetben a földesurat illette s mint ilyen, 1460. március 20-a óta Debrecen is elnyerte e hídvám hasznának előnyeit. * * * A királyi kisebb haszonvételek sorába tartozó vásárjog a XV. sz. óta vált jelentőssé, amikor az árutermelés fejlődésében nagyobb lendület következett be s az országos forgalom folytán kezdett kialakulni a városok körzeti piacszervező tevékenysége.

26 ' Debrecen, Erdély és a felvidék: a kelet-nyugati áruforgalom egyik gócaként tűnt fel ebben az időben és egymás után nyerte el a vásárszabadalmakat. A vásártartás joga a jövedelmek szaporításának gazdag forrásává vált, különösen, hogy a XV. sz.-ban már négy országos vásárt tarthatott fenn Debrecen. A piacok jelentősége a későbbiek folyamán fokozódott és csak a Rákóczi-féle szabadságharc leverése után következett be bizonyos fokú visszaesés a nemzetközi kapcsolatok csökkenése folytán.

27 A tanács 1564-ben a heti- és országos vásárok színhelyét rögzíteni akarta, mint ahogy az másutt is megtörtént. Ennek célja az volt, hogy a mázsaház számára állandó épületet emelhessenek, ily módon koncentrálhassák az ellenőrzést. Tekintve, hogy Debrecen 1475 óta rendelkezett a mázsahasználati joggal, a tanács intézkedése kétségtelenül a jövedelmek fokozását eredményezte volna. Viszont az utcák, mint a régebbi autonómiával rendelkező kisebb közigazgatási 222