A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Komoróczy György: A királyi kisebb haszonvételek Debrecen feudáliskori történetében 1848-ig

ható azok között. A gazdag polgárság ugyanis általában egy tételben eladta bortermését a városnak. 1834-ben végre az összpolgárság nyomására életbelépett a szabad borkimérés joga. Ezzel eldőlt az évszázados per, miután kijelölték a szőlőtulajdonosok házát, melyekben taxa lefizetése ellenében bort mérhettek.

13 A kishaszonvételek között nagy jelentőségű volt a zsellérek által fizetett taxa. Debrecenben ez a haszonvételi jog főként a város külső telepein, a hóstátokon élő szegényebb zselléreket, napszámosokat, kézimunkásokat sújtotta. Ezek a személyek akár a polgárok földjét művelték napszámbérben, akár a város közületi birtokait, megélhetésük minimumát mindenképpen nehéz munkával keresték meg. A XVIII. sz. előtt nagyjából egységes társadalmi réteget alkottak, közös jellemvonásuk a jognélküliség volt, miután semmiféle előnyben nem részesedhettek, még polgárjogot sem kaphattak, a város árkain kívül zajlott le mindennapi életük. Bár a történettudomány ezeknek a rétegeknek és csoportoknak feltárásával még teljes egészében adós, annyi mégis megállapítható, hogy részben az adóalap kiterjesztésének célja, részben pedig a városi földek hasznosításának követelménye érdekében 1770-ben Vécsey királyi biztos elrendelte, hogy az új soriak számára is ki kell adni a házutáni földeket. Ettől az időtől kezdve néhány újsori megfelelő földbérletben részesült. A tanács 1775-ben azonban egy új adónem megfizetésére kötelezte őket; ezt az új adónemet hívták „taxának". A tanácsi határozat egyidejűleg rögzítette, hogy „ a kapun kívül való új colonusoktól (nem azonosak a cigánytelepekkel! Megjegyzés tőlem, K. Gy.) a taxát, mely a királyi comissio által rendeltetett, domesticus perceptor uram incassalni fogja; őkigyelme vasárnapon hirdettesse meg, hogy azon új lakosok hozzák be a taxát s ha nem engedelmeskednek, hajdúkat adhibeáljon."

14 A taxa összege 2 fr. volt. Pontos neve: taxa suburbialis; alapja a megépített ház. A királyi kishaszonvételekből eredő jövedelmek között jelentőséggel bírt a húsvágatás és húsfeldolgozás. Ezen a téren a városi lakosság ellátása kettős volt. Egyfelől városi kezelésben álló húsipari üzemek voltak, másfelől húsáruló és feldolgozó céhszervezet működött. A széles térségű legelőgazdálkodás az állattenyésztés számára kedvező feltételeket biztosított, egyben megfelelő ösztönzést teremtett. A debreceni mészáros termékek már a XVI. sz. óta nagy jelentőségre emelkedtek s nem véletlen, hogy a XVIII. sz. fordulójáig a postautak azonosak voltak a mészárosok útvonalával és magát a postaszolgálatot is a mészárosok látták el. A XVI. sz. elején városunkban már két húsvágó üzem ismeretes, melyeknek mindegyikét külön királyi adománnyal szerezte meg Debrecen tanácsa. Az első 1489 körül alakult, a második pedig 1523-ban már működött; ebben az évben kapott még egy harmadik húsvágó üzemeltetésére is a tanács engedélyt.

16 A városi mészáros iparból a XVII. sz.-ban kivált és önállósult a hentes ipar. A városi közületi húsvágók a XIX. sz. folyamán megszűntek és bérletbe kerültek, míg addig annak ellenére, hogy maga a húsvágatás kishaszonvételi monopólium volt, a mészáros céh számára maga a városi hatóság engedélyt adhatott és adott az ipar gyakorlására. * * * A kishaszonvételek külön fajtáját képviseli a malomjog. Debrecen több malmot tartott közületi kezelésben a feudális korban, melyek a város árkain belül az 220